|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2008. NOVEMBER
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
2008 a Biblia éve volt
A bábeli torony képe azért is
találó, mert továbbsegít. Annak
megsejtéséhez, hogy a könyv veszedelmeket is rejt
magában. Mint eget ostromló, világot-létet
titoktalanító vállalkozás? A
felvilágosodás még így gondolta, s ennek a
szemléletnek adott monumentális és
teátrális megfogalmazást Victor Hugo: ,,Ceci tuera
cela: ez itt (a könyv) meg fogja ölni azt ott (a
templomot)''. Azóta világosabban látjuk, hogy a
könyvekből épült bábeli torony elsősorban nem
az eget, hanem magát az embert fenyegetheti. Védő,
szabadságot nyitó, világban eligazodást
biztosító erődnek kellene lennie, de
csapdává és börtönné is
válhat, ha nem vigyázunk. Saint-Exupéry Kis
hercegének tudósa tanúskodhat erről meg Don
Quijote, Cervantes könyvbúvó lovagja.
Az olvasás e ponton válik művészetté, sőt
erkölcsi teljesítménnyé. Ha azért
temetkezem könyvekbe, hogy elfeledjem a világot, amelyben
élek, akkor az olvasás menekülés a
valóságtól és a valóságos
világban rám váró hivatás elől. Ha
az ismeretgyűjtő kapzsiságával és szellemi
rabszolga-munkájával olvasok, akkor a betű
emberségemből forgat ki, s az elidegenedés
útjára sodor.
S még nem figyeltünk föl az információ
forradalmára, amely áruvá, sőt
tömegáruvá tette a könyvet. ,,A könyv --
írja Kosztolányi -- ... az ókorban és a
középkorban kolostorok homályában ritka,
egyetlen gyémánt volt, s a könyvnyomtatás
föltalálásával oly
általánossá vált, mintha az utcán
kavicsként heverne a gyémánt, és a szellemi
jólétet oly magasra fokozta, mintha a munkások
gyémánttűt viselnének, a gyári
lányaink fülében briliáns
szikráznék.'' A könyvek sokasodásával
a könyv támasztotta veszedelem hatványozottan
megnövekedett. El lehet veszni a gyémántok,
briliánsok között! Ha úgy veszem a kezembe
egyiket a másik után, hogy megcsodálni is alig
tudom, akkor nem lehetnek életem világító
fényeivé!
Krisztus, amikor önmagát, saját tetteit
értelmezni akarta, így biztatta a
környezetét: ,,Tanulmányozzátok az
írásokat!'' S az emmauszi tanítványoknak
lángolt a szíve, amikor a Feltámadott az
írásokat fejtegette előttük. Ezek az
írások az Ószövetség szent
könyvei. De nem szövődik-e bele a Biblia titka és
természetfölötti valósága a könyv
emberi és természetes csodájába?
Életünknek alapténye a szó, ezért
szólhatott hozzánk az Isten.
Történelmünk világhorizontot nyitó
tornya a könyv, ezért adhatott Isten is könyvet a
kezünkbe, s kinyilatkoztatása ezért nem egy-egy
személlyel folytatott magánbeszélgetés,
ezért közös kincse az egész emberiségnek.
A könyv megváltásra szorult, de megváltatott,
sőt a megváltás eszközévé lett.
Krisztus váltotta meg a könyvet, aki maga egyetlen sort sem
írt, de beteljesítette az ószövetségi
írásokat, és végbevitte azokat a tetteket,
kimondta azokat a szavakat, amelyeket aztán az
Újszövetség szent könyvei
rögzítenek.
|
|
|
