|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2008. DECEMBER
|
Versében a természet nem korlátozódik a
földi tájra, az élőlényekre és a
növényvilágra. Újplatonista
meggyőződése igézetében figyelme kiterjed a
természet és a mindenség titkaira, a
csillagvilágra; hisz az asztrológiában, a
lélekvándorlásban, az álmokban, s
élete végén ez az ezoterikus
érdeklődés egyre fokozódik. Ezért
válik költészetének oly fontos
részévé a kozmosz, ezért árasztja el
verseit az égre, csillagokra, üstökösökre,
légköri viszonyokra utaló képek, hasonlatok
sokasága.
Tulajdonképpen egy sor miatt választottam ezt az
elégiát mostani számunkba. Játékra
hívom az olvasót. Melyik az a sor, amelyik az antik
utalásoktól hemzsegő burjánzó disztichonban
egyszerű, tömör megállapításával
hosszan elgondoltatta a lassacskán idősödő és
betegséggel küzdő jegyzetírót? Ez az a sor,
mely az anyagtól függő földi létünk
örök kétségbeesett küzdelmét az
elmúlással, szenvedéssel szemben rezignált
bájjal kimondja. Ez a sor teszi elfogadhatóvá, ami
hit nélkül elfogadhatatlan. Mert a „mesteri
kéz” egy másik világot is biztosít
számunkra, ahogyan azt Jézus megígérte.
Janus püspök, ezt te is tudtad! De a költő, igen, az
ember azért küzd ezzel. (Igen, a huszadik sor.)
Fűzik
László
|
|
|
