|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2008. DECEMBER
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
Advent
Egy 16 éves tanítványom az elmúlt év
adventjén ezt a házi feladatot olvasta fel
hittanórán a Szent Margit Gimnáziumban:
„Képzeljük el magunkat egy szénbánya
több száz méteres mélységében,
ahol, robbanás, omlás, vagy víz
betörés miatt egy üregben rekedtünk. Nem
látszik semmi remény. Iszonyú, halálra
váró állapotban vagyunk ott lent a
sötétben. Sokan vagyunk így a föld
felszínén is.
Veszedelemben, félelmetes előjelek között
élünk ebben a világban. Sok-sok ember hite
eltört. És egyszer csak a szénfal másik
oldaláról kopogás hallatszik. Egyre közelebb
hallik a csákány ütés kongása.
Közeledik a szabadulás, az élet. Adventi hang
hangzik felénk! Közeledik a megváltástok. Ez
a jézusi biztatás nekünk szól.
Boldog reménység ez annak, aki személyes
üzenetnek fogadja ezt az igét. Nem a vég, a
halál közeledik napról napra felénk, hanem a
megváltásunk! Pontosabban a megváltó
Úr Jézus Krisztus. Halljuk hát meg: Fel a fejjel!
Nem szabad csüggedni, sem összeroppanni, annál
inkább hittel és reménységgel
felnézni a megváltó Jézusra.” Ez a
felszólítás kihívás felénk!
Készítsük elő az Ő eljövetelét.
Kétezer éve Keresztelő Szent János kapta ezt a
megbízást. Napjainkban, amikor szennyár, vagy
ahogyan Weöres Sándor fogalmazza:
trágyaözön lepi el az emberi lelkeket, a
családokat és a társadalmat, a mi
küldetésünk az útkészítés.
Itt hegyeket kell lehordani, szakadékokat betölteni.
Idézett költőnk így tárja elénk ezt a
feladatot: „Aki bármilyen iránynak rendszernek,
emberi kigondolásnak szívvel, lélekkel
behódolt, azt elborította a trágyaözön,
aki a tiszta érzést, szabad látást, az
örök mértéket őrzi, bárkában
lebeg a trágyaözön felett. S ahogy a
vízözön után megjelent a
szivárvány, jeléül, hogy
vízözön nem lesz többé…”
Reményik Sándor, erdélyi költő
így énekel az útkészítésről
Istenarc c. versében:
„Egy istenarc van eltemetve
bennem:
Fölibe ezer réteg tornyosul
A
rám rakódott világ-szenny alól
Akarom kibányászni magamat
S most
ásót, kapát, csákányt ragadok.
Testvéreim jertek, segítsetek, egy
kapavágást ti is tegyetek.
Egy istenarc van
eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza."
És íme: létezik a mai kor
szivárványa is, létezik az arc is: az isteni
Jézus az.
Befejezésül megismétlem nagydiákom szavait:
„Fel a fejjel! Nem szabad csüggedni, sem összeroppanni.
Annál inkább hittel és reménységgel
felnézni a megváltó Jézusra."
Lajos atya
|
|
|
