|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2008.
KARÁCSONY
|
|
SZEGÉNYEK KARÁCSONYA
Karácsony. A legendák szent ünnepe, amely a
legszebb, a legdicsőbb valamennyi közt. Karácsony... e
szónál millió szív dobban össze, s
millió ajkról hangzik fel a hála, a zsolozsma a
nagy mindenség Urához, aki beváltá az
ígéretet, s Megváltót adott a bűnös
emberiségnek. Ünnepet ül az egész
keresztyén világ. Ünnepel a szegény és
gazdag egyaránt. Igen, a szegény ember... Valamikor,
régen mennyire más volt e kép. Odakünn a
fagyos, hideg szél süvölt, kísértetiesen
rázva a szegény hajlékok rozzant ablakfáit.
A vastag hólepel, mint fehér szemfedő messze úgy
terül el beborítva mindent fagyos leplével. Mindent,
ameddig a szem lát. Mintha minden élet megszűnt volna,
oly némaság mindenütt. Csak a szél
süvölt könyörtelen, irgalmatlanul.
...Szegényes, kicsi szoba. Az ablakok papírral vannak
beragasztva, a kis pléhkályhában régen
kiégett az utolsó hasáb fa. A családfő az
asztalnál ül, könyökére támasztva a
fejét. Gondolkozik. Vajon mire gondol - a béke
ünnepén? - Mit eszünk holnap! - tör ki a
sóhajtás kebléből. ...Holnap, s
azután! Íme az egyik karácsony. Ez most a jelen.
Mintha megváltozott volna a természet rendje,
napfényes idő, tavaszi lég, s csak az éneklő
madárnak danája hiányzik, hogy valóban
elhitesse velünk a tavaszt. Ünnepel az egész
világ - a szegény ember is. És a szegény
ember öröme, békéje kétszeres. A
télnek, fagynak nyoma sincs, és a hideg, a kegyetlen
hideg nem emésztette fel még utolsó
filléreit. Még egy kis karácsonyfára is
telik, s az apróság ujjong, örült a
krisztkindlinek, amely gondoskodik a szegény gyerekekről is.
Karácsony van. A szegények karácsonya!
Ady Endre: Nagyváradi Napló 1901.
december 25.
|
|
|
