|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2008. HÚSVÉT
|
A félelem mindenkit elér.
Amikor hideg verejték borítja testedet, és
rémülettől reszketsz, akkor kell a segítség
embertől, Istentől. Ha ilyenkor egyedül maradsz, akkor tompa
borzalom fog el, mély állati félelem.
Az utolsó vacsora után, Jézus is reszketni
és félni kezdett. A Getszemáni kertbe
magával vitte három kedves
tanítványát, Pétert, Jakabot és
Jánost, hogy ne legyen egyedül gyötrelmeiben.
Megkérte őket, hogy virrasszanak vele, majd félre vonult
és imádkozni kezdett. Halálfélelem vett
erőt rajta, s „verejtéke, mint megannyi vércsepp
hullott a földre.”(Mt, 26)
Felmerülhet a kérdés, hogy mi
történhetett Jézussal? Cserbenhagyta a hite? Nem! A
hit csak akkor jut csődbe, ha az ember elveszti kapcsolatát
Istennel, szeretteivel, és önmagával.
„Amíg az embernek szomorú a lelke, de meg van a
kapcsolata Istennel, az, szomorú, gyötrődő hit, de
hit.” Tele kérdésekkel, kétkedéssel
és félelemmel, de hit.
Jézus kétségbeesve könyörög.
„Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely
anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a Te akaratod.”
Kérésére az Atya felemelte, és erőt adott
Neki. Lezajlotta a nagy csata, már nem reszketett, és nem
volt verejtékes a homloka. Szelíden szólt a
tanítványainak: „Keljetek fel és
menjünk!”
Ha a hite cserbenhagyta volna Jézust, akkor eltűnik, és
nem teljesedik be a jövendölés. De Ő nem ezt az utat
járta. Felállt, és elindult, hogy kiigya azt a
kelyhet, amit az Atya szánt Neki.
Bármikor, bárkinek lehet hasonló verejtékes
órája. A bajban lévőnek, bátran kell
kérni az Urat, hogy meg tudja harcolni a harcot, hogy ne essen
pánikba, és ne szakadjon meg a kapcsolata a szeretteivel
és az Istennel. Tisztában kell lennie azzal, hogy az
Istennek más a gondolata, mint az övé, s ha ki tudja
mondani, „legyen meg a Te akaratod”, akkor minden
nehézséget le tud győzni.
B. Miklós
|
|
|
