|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2008. HÚSVÉT
|
|
LELKIPÁSZTORI ÜZENETEK
Valóban feltámadott!
Amikor a táborhegyi jelenet után Jézus lejött
a hegyről a három kiválasztott
tanítvánnyal, Péterrel, Jakabbal és
Jánossal, meghagyta nekik, hogy a hegyen történt
eseményről senkinek ne szóljanak mindaddig, amíg ő
a halottaiból feltámad. A tanítványok
megtartották a titkot, de újra és újra
„összedugták a fejüket”, és azon
tűnődtek, hogy mit is jelent az, hogy feltámadás.
Már az is különös volt nekik fenn a
hegyen, hogy egyszer csak megjelentek az ezerkétszáz
évvel előbb meghalt Mózes, és a nyolcszáz
évvel előbb elragadott Illés dicsőségben,
és fülük hallatára beszélgettek
Jézussal elközelgő szenvedéséről. Ott
feszült lelkükben a nagy kérdés: Ugyan honnan
kerültek oda? Feltámadtak, és valahol újra
éltek. Lázárnak feltámasztása
után újra meg kellett halnia. Nekik nem, miért nem?
Mi a megoldás? Hol a válasz?
Idézem a nagy költőnek, Pilinszky Jánosnak szavait:
„ Et resurrexit tertia die! És feltámadt a harmadik
napon.” Igen Jézus az, aki feltámadt.
Ez a történés a világtörténelem
legnagyobb és legboldogítóbb eseménye.
Hiszen előre vetíti a mi jövőnket is. Életünk
értelme az élet győzelme. És ezt biztosra
vehetjük? IGEN!!! Hiszen:
Kétezer éve tartja magát ez a
hír. És: Jézus erőtere utolérhetetlen.
Szárnyal, lendületbe hoz, reményt kelt.
Betegágyon megvigasztal, értelmessé teszi a
szenvedést. Legyőzhetetlen! Kétezer év óta
nagyon sokan akarták már kiiktatni Őt a
történelemből. A római császárok, a
Napóleonok, a Hitlerek és a Sztálinok. Ők mind
eltűntek, szinte semmivé zsugorodtak. Jézusnak viszont
egyre nagyobb az erőtere.
Jézus
feltámadásának bizonyosságát
legkézzelfoghatóbban a gyáva apostolok
igazolják, akik mind kétségbeestek Jézus
döbbenetes halála után. Mind elvesztették
hitüket. Szétszéledtek, reménytelen szavakat
mondtak. És íme: egyik napról a másikra,
halállal sem törődő apostolai lettek a
Feltámadottnak. Igen nagy élmény kellett, hogy
érje őket. Így nyilatkoznak: Találkoztunk a
feltámadt Jézussal. Érintettük,
beszélt hozzánk, együtt evett velünk.
Küldött bennünket hirdetni, hogy ő él.
Lélektanilag csak így lehet megérteni ezt a
hallatlan nagy fordulatot életükben. Később
kivétel nélkül életüket is
odaadták érte.
Boldog, akinek már volt
élménye a Feltámadottal, és
reményteljes, vidám lélekkel tudja
énekelni: „Krisztus feltámadott, halál
fején tapodott. Égbe utat mutatott. Tudom, hogy
feltámadok! Feltámadt Krisztus!” /Szvu. 88./
Lajos atya
|
|
|
