Pár hónapja meglátogattam vidéken lakó unokaöccsémet. Könnyes szemmel közölte, hogy az üzem, ahol évek óta dolgozott, nem fizeti ki a hónapok óta elmaradt bért sem neki, sem sok száz munkatársának. Nem sokkal ezután felhívott telefonon és elmondta, hogy mindannyian utcára kerültek, egyetlen fillér nélkül. Szegény ezt követően szívinfarktust kapott. Hónapok múlva a sajtó hírül adta, hogy e külföldi cég emberei drága jachtokat és autókat vásároltak az ellopott pénzen.
Isten az ilyen mesterkedéseket egyáltalán nem nézi jó szemmel. Aki a munkások bérét visszatartja, nem fizeti ki, égbekiáltó bűnt követ el - tanítja az erkölcsteológia. Istenem, mennyi az ilyen égbekiáltó bűn manapság! Mennyi a kapzsi, szívtelen, csak önmagával törődő, szegényt, elgyengültet eltaposó kártevő!
A mai evangéliumban Jézus más magatartást mutat a megromlott emberiségnek. Ez a magatartás igazságos, megértő, ugyanakkor jóságos. Az isteni szőlősgazda a reggel felvett munkásoknak este bőven megfizet. A nettó egy dénár abban az időben egy napra bőséges megélhetést biztosított. A munkások boldog örömmel fogadták az ígéretet munkakezdéskor. Meg is kapták a közös megállapodás szerinti összeget.
Akkor szólalt meg bennük az irigy, kapzsi, igazságtalanul ítélő lelkület, amikor a később jövőknek ugyanannyit adott a gazda. Neki úgy tetszett, hogy a sajátjából nekik is egy dénárt ad. Amazoknak felborult a lelki békéjük, és az irigység "ember alattivá" alázta őket. Veszekedni, követelődzni kezdtek. Megbotránkoztak. Ez nem igazság! - lázadoztak.