|
– Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
– Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s
mondja el, mi volt az a mondat.
– A félretett, az összegyűjtött harag
felgyülemlik, és – azt hiszem, így
hangsúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli,
aki gyűlöl, lassan, de biztosan. Ugye Pál apostolt
idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?
– Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne
még mondani.
– Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer
elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom
anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel
együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás.
Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki
köldökzsinórt, szinte pórázon tartott
vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta
elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya”
legyek a házasságban és ne feleség. Merem
állítani: mindketten anyám elől menekültek
el. Már évek óta egyedül élünk,
anyám és én. Egy fedél alatt, de
némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony
légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten
döbbentem rá – rettenetes kimondani is –, hogy
gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett
életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem
öl. Míg házasságban éltem,
jóformán sose voltam beteg. Most
kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s
szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a
vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak.
Megromlott az egészségem, és egyre fogyok.
Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív,
csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem,
hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl
meg. Mondja: mit tegyek?
– Mit tett eddig?
– Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az
anyámat.
– Mióta imádkozik ezért?
– Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
– Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
– Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
– Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta
ennek a kérésnek a teljesítését?
Tulajdonképpen mit várt?
– Hát, hogy szeretni tudjam.
– Tehát valami érzésre várt. Ne
haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg
bizsergésre várt a szíve körül ugye?
És az elmaradt. Így van?
– Valahogy így. De már nem is imádkozom.
Csalódtam az imában.
– Szeretnék valami mást is ajánlani.
– Azért jöttem.
|
