„A társadalom igazságos rendjének kérdése – történetileg nézve – az ipari társadalom 19. századi kialakulásával új helyzetbe került. A modern ipar kialakulása föloldotta a régi társadalmi struktúrákat, s a bérmunkások tömegével radikális változást okozott a társadalom fölépítésében” (Deus caritas est 26). Az új helyzetre reflektáló szociális témájú pápai enciklikák megalapozták a Karitász megalakulását. Hazánkban 1900-ban Keresztény Karitász címmel jelent meg Prohászka Ottokár írása, amely szintén előkészítette a mai értelemben vett Karitász Mozgalom megszületését.
A Magyar Karitászt Serédi Jusztinián bíboros-prímás alapította meg 1931. szeptember 17-én, melynek mintájára még abban az esztendőben minden egyházmegyében megszülettek az egyházmegyei és a plébániai karitász szervezetek. A Karitász megalakulásának külön aktualitást adott a gazdasági világválság. 1938-tól a megszülető Actio Catholica-ba tagozódva végezte tovább áldásos munkáját a Magyar Karitász egészen 1950-ig, amikor is a kommunista diktatúra feloszlatta, és megtiltotta működését a többi egyházi szervezettel és szerzetesrenddel együtt. Hosszú kényszerű szünet után, a rendszerváltást követően 1991. június 14-én hivatalosan is újraszerveződött Katolikus Karitász néven, a Caritas Europa és a Caritas Internationalis tagjaként.
Idén kettős ünnepet ülünk: 80 éve született meg hazánkban a Karitász mozgalom, és 20 éve indulhatott újra útjára a Katolikus Karitász, amely 2001-óta Caritas Hungarica néven tevékenykedik a szeretetszolgálatban, folytatva egyházunk kétezer éves hagyományát.
Az újraindulás óta eltelt 20 évben a Karitász igyekezett helytállni minden olyan esetben, amikor a szegénység vagy a természeti katasztrófák családokat krízishelyzetekbe sodortak. A kedves hívek adományai adják minden esztendőben az anyagi alapot a sokrétű karitász munkához, amelynek során éhezőkön segítenek, fagyhaláltól mentenek meg embereket, vagy egzisztenciálisan krízishelyzetbe került családokat segítenek át a leküzdhetetlenek látszó adósságcsapdákon. A Karitász nem vállalhatja fel a családfenntartó szerepet, de segít a nehéz helyzetbe került embereknek, hogy később gondoskodni tudjanak önmagukról.