És ekkor
történt valami.
A homok egy helyen egy kis gödröt készítet
magából. Addig-addig mélyítette
magát, míg el nem ért az agyagig, ami már
nem engedi át magán a vizet. A gödör
lassacskán megtelt az oldalról odaszivárgó
vízzel. A Nap ekkor így szólt:
- A föld és a víz már megtette a
magáét. Most rajtam és a levegőn van a sor.
Sugaraimmal fölmelegítem a gödörben
összegyűlt vizet, az pára lesz, és felhőként
fel tud szállni a földről. A szél egyre feljebb
tudja emelni a felhőt, és így Jézus Krisztus
visszatérhet a Mennyei Atyához.
- Így is történt – mondta tovább az
erdész – a föld, a víz, a napsugár
és a szél együtt segített az Úrnak,
hogy újra fölmehessen az Atyához. Erre a napra
emlékeztek ma a faluban harangszóval az emberek.
A két gyerek mozdulatlanul ült az ágyban. A szemük gyanúsan csillogott.
- Igen – folytatta az erdész – az emberek is
szomorúak voltak annak idején. Egészen addig
szomorúság maradt a szívükben, amíg
rá nem jöttek, hogy ha imádkoznak és szeretni
fogják egymást, Jézus Krisztus újra ott
lesz közöttük.
|
