AMIHEZ NEM ÉRTÜNK

Igen, azt tudunk mi, ünnepeket ülni,
Ködbe veszett múltért jajgatni, hevülni,
Mellünk verni büszkén, fogadkozni léhán
Porba dőlt valóság csonka omladékán,
Hogy majd mit teszünk mi!
Tudjuk mi játszani s űzni is a gondot,
Lobogóul tűzni cifra ige rongyot,
Fölsikítani, hogy Isten keze ránk ért,
Beszélni, dalolni, - sírni a hazáért!

Csak egyet nem tudunk, csak egyhez nem értünk!

Viharrá érlelni nagy keserűségünk,
Felhőborulásra gyűjteni a könnyet,
Amit a szemünkből  bú, jaj, gond kiperget
És a kicsattanó villámlás tüzében
Tettek lángostorát forgatni keményen
S mennydörögve szólni e korhadt világnak:
Hogy vagyunk, hogy élünk!

Ehhez mi nem értünk!...
                                                            György Lajos