|
|
|
|
BARTÓCZ
ILONA: JÖN A MIKULÁS
|
Azon
a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az
erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy
csöppet szem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az
ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében
gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell. A hó világos volt, a Nyuszi
gondolatai meg sötétek.
Egyszer csak zajt hallott, megállt, hegyezte a két tapsifülét. Mi ez a
zaj? Valami pattog... Beleszimatolt a levegőbe: füstöt értett. Egy
kicsit félt a Nyuszi, de kíváncsisága legyőzte a félelmet, s indult
arrafelé, ahonnan a zajt hallotta. Egy vén tölgyfa alá ért. A tölgyfa
alatt Barna Mackó szorgoskodott, tüzet rakott éppen, pattogtak a tűzre
rakott száraz gallyak, vékony kis füstcsík szállt a magasba.
- Jó napot, Barna Mackó! - köszönt a Nyuszi. - Látom, tüzet raksz.
Minek az a tűz?
- Jó napot, Nyuszi! Hogy minek a tűz? Ma este jön a Mikulás, remélem,
ajándékot is hoz majd. Lehet, hogy fázni fog a lába, gondoltam, hadd
melegítse meg a tűznél... És ha már ég a tűz, főzök egy kis levest.
Mondd csak, nem adnál a Mikulás-levesébe egy-két káposztalevélkét?
- Szíves örömest - mondta a Nyuszi. - Hazaszaladok érte!
Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visszatért a tölgyfa
alá, fényesen égett a tűz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrándozott.
- Én makkocskát hoztam a Mikulás-levesbe! - kiáltotta, mikor meglátta
Nyuszit. - Nagyon finom lesz ez a leves!
- Magam is úgy gondolom – mondta a Nyuszi, és beledobta a
káposztaleveleket a csuporba, melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott.
- Szóljunk az Őzikének is! Mókus, ugrándozz el Őzikéért!
Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, hamarosan
visszatért Őzikével.
- Illatos füvecskét hoztam a Mikulás-levesébe! - mondta Őzike. A
Kisróka még nincs itt?
- A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leveshez - mondta Nyuszi. -
Ne is hívjuk ide!
- De bizony idehívjuk! - mordult föl Barna Mackó. Hívjunk ide mindenkit
az erdőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás-levesbe,
akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast, Kismadarat;
bízd csak rám, Nyuszi, tudom én, hogy a Mikulás még a meleg levesnél is
jobban szereti, ha együtt várunk rá itt a tűz körül!
Nyuszi megbillentette a bal fülét:
- Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tűzet, te kavarod a levest, te
hívd meg a vendégeket is.
Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek. Egérke búzát hozott a
Mikulás-levesbe, Kismadár fenyőmagot, Kisróka és Kisfarkas meg sok-sok
száraz gallyat gyűjtött, hogy minél fényesebben égjen a tűz.
És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást.
|
|
|
