"Az én
számomra olyan a rózsafüzér tizenöt
titka, mint tizenöt ablak, amely által a világot az
Úr világosságában szemlélhetem."
XXIII. János pápa
A rózsafüzér, vagy
más néven szentolvasó eredete visszanyúlik
a keresztény középkorba. Mint oly sokszor a
történelem folyamán, a 12. században is
számos tévtanítás ütötte fel a
fejét. Rossznak mondták az anyagot, megvetették a
testet, a házasságot, a Sátán
művének nevezték az Egyházat. Azt
állították róla, hogy a szegény
nép elnyomója, a gazdagok barátja. Ekeseredett
és szenvedélyes harc kezdődött. A
tévtanítók rámutattak az egyház
sebeire, bűneire, mulasztásaira. Sok tekintetben igazuk is volt.
Ám a lelki bajokon nem lehet erőszakkal, fegyverekkel
segíteni. Megértette ezt Szent Domonkos, aki így
prédikált a szembenálló feleknek:
Testvéreim! Ne üssétek egymást agyba-főbe, ne
ontsátok egymást vérét! Igaz, van hiba az
Egyház papjaiban és híveiben, de van bennetek is.
Márpedig ezen háborúskodással nem
segítünk. Hanem tudjátok mit? Imádkozzuk a
szentolvasót! Amikor a Szűzanya megjelent nekem, ezt az
imát ajánlotta a viszálykodás
megszüntetésére...
Amikor az elmúlt században a Szűzanya megjelent
Bernadette-nek, így szólt a kisleányhoz: Fogd a
szentolvasót és nézz rám! Íme, ebben
rejlik a rózsafüzér ereje. Máriára,
Jézus leghűbb követőjére irányítja
tekintetünket. Ez egészen természetes, hiszen az
anya és a gyermeke szorosan összetartoznak. Valaki
bölcsen megjegyezte: A gyermekek olyanok lesznek, mint az
édesanyjuk. Bárcsak mi is egyre hasonlóbbak
lennénk közös édesanyánkhoz,
Máriához! Ez meg is történik, ha
buzgón imádkozzuk a szentolvasót. Ez az imaforma a
hit iskolája, amelybe mindenki beiratkozhat. Ez az iskola nem
nehéz, ezt az iskolát mindenki elvégezheti. Vagy
mit gondoltok? Mikor és hol tanultunk meg beszélni,
érezni, gondolkozni és szeretni? Nemde
édesanyánk ölében. Ugyanígy, aki
jó keresztény akar lenni, a Boldogságos Szűz
iskolájába kell beiratkoznia, Ott tanulhatjuk meg a
keresztény élet tudományát.
|