Pár éve ökumenikus istentiszteletet tartottam egy református templomban fiataljaimmal. Igéket olvastunk és énekeltünk. Versek is elhangzottak. Magam néhány szót szóltam. Az ünnep utáni agápén hozzám lépett egy rokonszenves férfi. Bemutatkozott: nyugdíjas református lelkész. Beszélgettünk. Hamarosan rátért arra, amit láthatóan nagyon el akart mondani nekem.
- A református vallást két dologban nem értem - kezdte - Jézus teljesen világosan mondta Péternek, hogy őrá építi egyházát, és így nem vesz erőt rajta a gonosz lélek. Érthetetlen előttem, miért vetettük el mi a pápaságot! A másik, ami annyira világos Jézus szavaiban: az utolsó vacsorán félreérthetetlenül ezt mondta: Ez az én testem! Nem a vétel pillanatában van Ő ott, nemcsak emlék. Az Eucharisztia igenis élő valóság: az élő Jézus a kenyér színében.
Ekkor megöleltem őt.
Úrnapján mély hittel tekintek a kenyér színében jelenlévő Jézusra. És imádom és hiszem és eszem, és szeretet gyúl a szívemben. Ő a mi hitünk titka.
Miért hiszem? Mert Jézus ezt félreérthetetlenül megmondta. Miért hiszek Jézusnak? Mert Ő Isten. Honnan tudom? Még meg sem született, már írtak, beszéltek róla a próféták. Hogy Betlehemben születik, hogy sokat fog szenvedni, hogy ecettel itatják, hogy feltámad. És mindez őrajta, az istállóban született gyereken beteljesedett!
Érdemes önvizsgálatot tartanunk: valóban komolyan hisszük, hogy az átváltoztatott szentostya maga Jézus? Védőszentemtől, IX. Lajostól sokat tanultam. Egy alkalommal küldöttség kereste fel, és közölte vele, hogy az egyik párizsi templomban úrfelmutatáskor Jézus testileg látható a pap kezében.
- Jöjjön, Fenség, nézze meg!
A király nemmel válaszolt:
- Nem megyek, mert én azt hiszem. Sőt, ha ott lennék - folytatta -, becsuknám a szememet, nehogy a hitért járó érdemet elveszítsem.
Egyétek az én testemet, több életetek lesz - mondja Jézus. Mi az a több élet? A gyakori, jó szentáldozás előbb-utóbb azzal a bizonyossággal tölt el, hogy soha nem kell aggódnunk, mert Isten gondot visel ránk. Teljesen bizonyossá válik, hogy a halál után folytatódik az élet. A gyakori áldozás által Jézus életkedvet ad, lelkesedést, örömet és belső békét.
Jézusunk, mindig add nekünk ezt a "kenyeret"!