László atya vezetésével Fra Jozo Zovko
lelki atya kersztúti elmélkedésével
jártuk Jézus szenvedésének utolsó
állomásait. Az egyes stációknál
más és más mondta az imát. Arcunkon az
átélés,az azonosulás
tükröződött. Pl. a IV. állomásnál,
Jézus fájdalmas anyjával találkozik.
Mi is érezzük: „ Édesanyánk,
szükségünk van a Veled való
találkozásra! Köszönet és hála,
hogy velünk vagy Keresztutunkon, velünk vagy
életutunkon…szükségünk van Rád
életünk minden körülményében, a
szenvedésben, az örömben, fájdalomban. Soha
ne hagyj el minket, és soha ne hagyjunk el mi
Téged.”
A kápolnában gyermeki
rácsodálkozással szívtuk magunkba a belső
csöndet, a kiállított tárgyak
gyönyörűségét, a megrázó
írást a járványról, a sváb
lakosság kitelepítéséről.
Elénekeltük a „Boldogasszony Anyánk...”
énekünket, és László atya
áldása után bezártuk a
kápolnát. Lépcsőjén csoportkép
készült rólunk.
Siettünk a kocsihoz, volt még egy álmunk.
Megnézni a főtéren a Himnusz csonka kör
kompozíció domborművét A be-és
kiszállás nehézségeit legyőzve, hamarosan a
helyszínre érkeztünk Megrohamoztuk,
olvasgattuk magyar imádságunk sorait,
próbáltuk magyarázni az alkotást. A Szent
Lélek csodálatosan segítségünkre
jött, már el akartunk menni, amikor mint egy
látomás megjelent örömtől sugárzó
arccal, szinte szárnyalón az alkotó V.
Majzik Mária. Boldogan ismertette kíváncsi
hallgatóságának művét. Isten alakja
középen, a Himnusz versei mint kitárt szárny
veszi körül. Látni kell! Nemcsak a magyarság
sorsát, az egyéni emberi sorsot is jelképezve, a
kompozíció minden részének súlyos
jelentéstartalma van.
Ennyi lelki – szellemi értékkel gazdagodva
búcsúztunk a kedves művésznőtől, és
indultunk haza templomunk elé. Hét óra volt, a
kivilágított ablakokból tudtuk,
hogy még keresztutat járnak az itthon maradottak.
Egymástól elbúcsúzva, boldogan
siettünk haza.
Köszönjük az
Úrnak ezt a szép napot!
Sallainé Éva
