Ezeréves a Pécsi Püspökség

Május 6-án László atya áldásával és „Jézus segíts!” fohásszal Pécsre indultunk. Tizenketten  a Barangoló csoport tagjaiként  jó hangulatban, kellemes kiránduló időben, fáradtságot nem érezve ismerkedtünk a várossal. Babi -Kis-Pál Sándorné-, aki gyermekkorát Pécsett töltötte, élményekben gazdagon beszélt a Széchenyi teret körülvevő sokszínű, különböző stílusú,  közfunkciókat  ellátó épületekről.
Elsőként a Zsolnay Vilmos kutat csodáltuk meg. A gyártó fia, Miklós ajánlotta föl a városnak 1908-ban. Szecessziós alkotás, sárgászöld eozinmázzal burkolt ökörfejes vízköpők díszítik. A vízmedence felirata „Zsolnay Vilmos emlékkútja. Legyen örök  szemtanúja  Pécs virulásának, lakói boldogulásának”. A  tér közepén  Hunyadi János  1956-ban, halálának 500. évfordulójára felállított bronzszobra  áll. „A hatalmas paripa megtorpanó mozgása lovasának erejét érzékelteti…” Néhány lépéssel a nagy kupolás dzsámihoz érkeztünk. A törökök 1543-ban foglalták el Pécset, Gázi Kászim mohácsi szandzsák bég építette a mohamedán templomot. Ezen a helyen először Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelt plébániatemplom állt, majd a gótikus háromhajós  templom követte. Ezt bontották le a törökök. Kiűzésük után a jezsuiták barokk stílusban  átépítették. Később Pécs szabad királyi városi rangra emelésekor belvárosi plébánia templomnak nevezték el. A jezsuita rend oktató munkát is folytatott, kollégiumát a XIX. század elején letelepült ciszterciek kapták meg. Ma Nagy Lajos Gimnázium. Az 1830-as években a dzsámi félköríves bővítést kapott, így kétszeres nagyságú templom lett. A falakon Korán idézetek, és Gebauer Ernő pécsi festő falképsorozata látható. Az árkádok alatt stáció képek hívnak Jézus követésére.
A nap egyik fénypontja volt a Zsolnay Múzeumban tett látogatásunk. Lovász Pál így emlékezik: