|
|
|
Adventi naptár 2012 - 16.nap - december 17.
Dr. Kerényi Lajos: Az emberi fejlődésről
|
A
boldogságnak van egy érdekes meghatározása: fejlődés a mindig több lét
felé, továbbá: részesedés a mindig több értékekben. Ennek alapja az
emberben: a belé oltott, többé fejlődés vágya és képessége. Istenben
pedig az értékek végtelen gazdagsága, melyet lét-többletnek is
neveznek. A fejlődő ember boldog és boldogító.
Ha pozitív irányú, és a teljes létet átfogó a fejlődő
ember bontakozása, akkor a közösség, melyet gazdagít mosolyával,
értékeivel, legyen az tudás, művészet, szeretet és természetfeletti,
olyanná alakul, amilyenről Jézus többször beszélt, és Isten országának
nevezett. Ez az ország nemcsak isteni mű. Egy kis vers érdekesen szól
erről: Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot! De Ő azt monda:
NEM! Azt mondta: Csak áldását adhatja, a boldogság rajtam is múlik.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: NEM! Azt
mondta: A fejlődés az én dolgom. De Ő hajlandó megmetszeni, hogy
gyümölcsöt hozzak.
Az ember feladata, hogy ne álljon le kis mai magánál,
hanem vég nélkül haladjon, fejlődjön. Az immanens világnézetek itt
vétenek legnagyobbat az emberi méltóság ellen, hogy szinte erőszakosan
leállítják a fejlődést. Ideológiai bűnnek, esetleg osztályidegennek
bélyegzik azokat, akik mernek kilépni gondolkodásukban a
transzcendencia irányába. Szívós munkával addig manipulálják az embert,
a társadalmat, mígnem eltompulnak nemes vágyai és előbb nem mer, aztán
már nem is tud fölemelkedni. Szánalomra méltó figurák jelennek meg
aztán
tömegével, akik az ún. limeseken, az élet határmezsgyéin kétségbeesnek
és megélik a madáchi szindrómát: csak az a vég, csak azt tudnám feledni.
Minden jónak, szépnek, szeretetnek mint léttöbbletnek
valahol a végtelen létben van az eredője, aki szükségszerűen Személy. A
megjelenő koncepciók, lásd különböző virágok, állatok... az ember:
értelemmel rendelkező ősalkotót szükségelnek. A mi küldetésünk aztán
az, hogy alkalmassá tegyük magunkat és a ránk bízottakat a léttöbbletek
állandó befogadására, és távol tartsuk azokat az ellenerőket, amelyek
visszahúznának, akadály lennének.
|
|
|
