|
Adventi naptár 2012 - 11.nap - december 12.
Dr. Kerényi Lajos: Készítsetek utat neki!
|
Mindig
megdöbbentő az olyan ember, aki valami módon más, mint az átlag.
Különösen, ha igazat mond. Ha pedig leleplez, bűneinkre mutat rá,
érzelmeket vált ki belőlünk. Ilyen ember Keresztelő János. Nem úgy
mondom, hogy ilyen volt, mert most is hatalmas erőtérrel rendelkezik.
Most is megszólítja ezt a kínlódó, vergődő emberiséget.
Íme, az üzenete az adventben: Térjetek meg! Alakítsatok ki egyenes utat
szívetekbe, a családokba és közösségeitekbe, hogy betérhessen ezekbe a
béke és a szeretet Istene, a Megváltó Jézus. Első feladatunk: el kell
hárítani az akadályokat. Egy régi, magyar, népies műdal így szól:
Mennyország ajtaja, nyílj ki csak egy cseppet, nyílásodon által, lopva,
hogy belessek. A lélek ajtajának kinyitását is meg kell tanulni, hogy
sor kerülhessen az igazi, az isteni értékek felismerésére, átölelésére,
befogadására. Mindennek előfeltétele, hogy képesek legyünk ezeket az
értékeket észrevenni. Az erre való képességet kezdi ki elsőként az
elanyagiasodás. Idézem Jókai Annát: "Mára megrokkantak a világ
spirituális alapjai. Az emberek csak a matériában gondolkodnak, és
bajaikra is csak ezen a szinten keresik a megoldást." Ide figyeljen -
mondta a minap egy beteg férfi -, nekem egészség kell, nem a maga szent
maszlagja, amit itt nyomat. És mert egészsége már nem tért vissza,
egyre értelmetlenebb lett az élete. Én felkínáltam neki azt, "akim"
van. Képtelen volt befogadni.
Az Úr útjának előkészítéséhez Keresztelő János szerint jó gyümölcsöt kell teremni.
Mik ezek a jó gyümölcsök? Megismertem egy iszonyatosan szenvedő, ötven
év körüli asszonyt. Soha nem zúgolódott. Mindig igényelte a
szentáldozást. Egy alkalommal szakadt külsejű fiatal leányt láttam
mellette. A leánya volt. Halála előtt három nappal ezt mondta nekem a
szenvedéstől akadozó hangon: "Atyám, jól teszem-e, ha szenvedésemet
elzüllött leányomért ajánlom fel? Hogy megtérjen." Jobbat nem is
tehetne... - válaszoltam. Ő aztán meghalt. Biztos vagyok benne, hogy
előbb-utóbb kislánya lesz az Úr egyik legédesebb gyümölcse.
Ezt az asszonykát, és egyre több ilyen lelkületű embertestvérét a
béketűrés és vigasztalás Istene bizonyosan nem fogja kitakarítani
szérűjéből a szórólapátjával.
Íme, a csodálatos adventi látomás! Mentsük meg a szegény, bűnbe,
közömbösségbe és kétségbeesésbe hajszolt lelkünket, és igen sok magyar
testvérünket! Küldetés ez. Az Úr útjának egyengetése, előkészítése.
Mert előbb-utóbb a szent "Hajtás" (Jézus), akin az Úr lelke nyugszik,
megöli a gonoszt. Győzedelmi zászlóként áll a népek előtt dicsőségesen,
ellenállhatatlanul. Még a távoli szigetek felől is keresni fogják őt a
pogány népek is, és a föld "tele lesz az Úr ismeretével". (Iz 11,9)
|
|
|