|
|
|
Adventi naptár 2012 - 9.nap - december 10.
Dr. Kerényi Lajos: Jézus él és győz
|
Aggódó, örömtelen kor ez. Rengeteg a teher az
emberek, a családok, az emberiség és magyar
testvéreink vállán. Sokan összeroskadnak
anyagilag. Mások kétségbeesnek. Látom a
kórházakban: igen sok az öngyilkos. Egyre
növekszik az alkohol- és drogfogyasztók
száma. Nehéz élethelyzetekben nem látnak
kiutat. Igen sokan értelmükben bomlanak meg.
Tömegével találkozom depressziósokkal. A
rettegőknek, a széttört személyiségeknek, a
kényszerképzeteseknek se szeri, se száma.
Az egyház advent harmadik vasárnapján mégis
belekiáltja a világba: Örüljetek,
bízzatok, nincs veszve semmi! Izajásnak Krisztus
előtt 700 körül, nekünk pedig most ad
küldetést az Úr: "Vigyetek
örömhírt a szegényeknek,
gyógyítsátok a megtört szívűeket,
szabadítsátok meg a fogságban lévőket!..."
De kérdezzük: miért? Mi az alapja, hogy
örüljünk? Az alapja az a hatalmas és erős
történelmi Személy, aki már itt van, de
mindig, minden újabb nemzedéknek újra megjelenik,
mintegy bemutatkozik. Hiszen velünk marad a világ
végezetéig! Hol találjuk meg, hogy
örülhessünk, és biztonságot
érezhessünk?
Egy középkori legenda elbeszéli, hogy a
kételkedő, istenkereső ember hall a
Megváltóról. Kérdezgeti: hol van, hol
találhatja meg. Az égi hang eligazítja: a
város főterén, a szegények, a betegek és a
hajléktalanok között ül. Emberünk odamegy,
de nem pillantja meg a várva vártat. Újra
érdeklődik. Ekkor a következő eligazítást
kapja: Bizony ott van Ő. Arról lehet felismerni, hogy ugyan neki
is van ezer sebe, de míg a többiek saját sebeiket
gondozzák, kötözgetik, Ő csak a többiek sebeivel
törődik mindenkinek egyenként segít.
A megfáradt világba ott, akkor kétezer éve
végre jött egy ember, János volt a neve. Benne volt
lendület, hitelesség. Nem pénzért, nem
kényszerből beszélt a bűnbánatról.
Nem akart hatalmat szerezni, sőt ő inkább kisebbedni
óhajtott. Előkészítette az igazi
Megváltó útját. Mindenkihez szólt.
Önmagáról semmit.
Íme ez a mi küldetésünk is! A lelket ki ne
oltsuk sem magunkban, sem másokban!
Rengeteg a lélekgyilkos, akik nem engedik az
egyéniséget kibontakozni.
Működik a falanszter, amelyről Madách Imre
megrendítő művészettel ír. Az állam mindent
mechanizál. Az embert is. Jaj annak, aki nem illik bele az ő
koncepciójába, aki tehetsége szerint
merészel más lenni, mint a tömegember! A
tömegember barom módjára köteles
engedelmeskedni az istentelen vagy liberális és
erkölcstelen államtól elvárt normáknak.
"Rendetlenül hagytad el műhelyed" - inti az állam őre
Michelangelót, aki széklábakat
készít. Ő így válaszol:
Soká könyörögtem, hagyják
módosítnom,
Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt.
Nem engedték. Kívántam változásul
A szék támláját, hasztalan.
Megőrüléshez voltam már közel.
(Madách:
Az ember tragédiája)
Ilyen szívtelen világban szinte lehetetlen
örülni! Keserűség önti el a művész
szívét, hogy nem tud teremteni. "Ó mennyi szellem,
mennyi őserő, s mily egyformára, mily törpére szűrte
az állam."
Mi keresztények nem adjuk fel! Igenis örülünk,
mert a mi Jézusunké lesz a végső győzelem.
Egyedül Ő a világ igazi Megváltója.
Nem hagyjuk magunkat törpévé alacsonyítani!
Mi szabadok vagyunk, és szárnyalni akarunk!
|
|
|
