|
|
|
Dr. Szabó Zoltán: Lelki élmény a Tábor-hegyen és a Gulágon
|
Második
szabály:
Az apró örömöket észre kell venni!
Örülni kell neki, mert ez tart életben! A
táborban a foglyok versenyeztek, ki tud több apró
örömről este a káposztaleves és a
zabkása elfogyasztása után beszámolni. Aki
többet tudott felsorolni, az lett a győztes. Egyszer, az egyik
győztes, aki 17 apró örömet sorolt fel, mondta
többieknek. „Gyerekek! Ma
én nem értem rá keseregni, mert
örökké lesni kellet az örömöket,
és folyvást mondogatni kellett magamban, hogy este be
tudjak számolni róla nektek.”
Óriási jelentősége van annak, hogy igenis
örülhetünk! Mint katolikus pap is mondhatom – mi,
az Evangélium gyermekei, az örömhír gyermekei
vagyunk – , hogy ne felejtsünk el örülni.
A harmadik szabály
kimondottan a politikai foglyoké volt, akiknek az a szakmai
ártalmuk, hogy mindig ártatlannak képzelik
magukat. De azzal semmit nem lehetett kezdeni, hogy mindig azt
mondogatták: „Ezek a gazemberek
akarnak engem tönkre tenni, az ártatlant.” Ezt ott semmire nem
lehetett használni. Nekik ott a táborban azt kellett mondaniuk, hogy „nem
vagyunk különbek, mint ők, de most ebben a helyzetben, ebben
a nehézségben, ebben a
megpróbáltatásban kell különbnek,
nemesebbnek, értékesebbnek lenni, mint ők!” Nagyon fontos ez, és
nagyon érvényes a mostani életünkre is.
Negyedik
szabály:
Akinek van hova kapaszkodnia, annak könnyebb a szenvedés!
Mi, hívő emberek a Mindenható Istenbe kapaszkodunk,
és mi észrevesszük, hogy Ő is akarja a
túlélésünket. És ez rengeteget
jelentett ott kint nekünk. Azt mondhatnám, hogy ez is
érvényes a mostani éltünkre.
Aranynál, drágagyöngyöknél,
értékesebb lélektani
összefüggéseket hallhattunk, tanulhattunk, melyeket
XX. század legmélyebb poklait megjáró
lélekben megtörhetetlen Placid atya, illetve az Isten
kegyelme hitelesít. Ha szívünkbe tudjuk ezeket
zárni, akkor nemcsak súlyos élethelyzeteket
könnyít, vagy old meg, de felsegítenek azokra a
magaslatokra, arra a hegyre, ahova Jézus hív
téged, engem és mindegyikünket.
|
|
|
