|
|
Téli rózsák: Árpád-házi Szent Erzsébet
|
Leborult a kereszt alá és egyre ezt hajtogatta:
miért Uram, miért? Sokáig tartott, amíg
elcsendesedett szívében a fájdalom vihara. Az
egyik alkalommal így szólt hozzá
keresztjéről Jézus: hát nem érted
lányom, hogy válladra akartam tenni keresztemet? Akkor
adj erőt is Uram, ennek elviseléséhez!
Mikor irigy rokonai értesültek férje
haláláról, gyermekeivel elűzték Wartburg
várából. Télvíz idején,
néhány nappal karácsony előtt kellett
menekülnie. Hiába zörgetett a szegények
kunyhóiba, senki sem merte befogadni. Így aztán
szent karácsony éjszakáján gyermekeivel
együtt egy istállóban húzta meg magát.
Erzsébet azonban nem esett kétségbe. Sőt,
ellenkezőleg! Elment a ferencesek templomába és
hálamisét mondatott azért a kegyelemért,
hogy a Szentcsaládhoz hasonlóan ő is egy
istállóban tölthette a szent éjszakát.
Mikor férje barátai visszatértek a
Szentföldről, pártfogásukba vették az
özvegyet, aki így visszatérhetett wartburgi
otthonába. Hamarosan küldöttség érkezett
Magyarországról is, hogy hazahívják az
özvegyet. Erzsébet azonban nem hagyta el otthonát
és kedves szegényeit. Nemet mondott II.Frigyes
császárnak is, midőn feleségül kérte.
Nem érdekelte már a földi hatalom és
gazdagság. A királyi koronánál többre
becsülte Assisi Szent Ferenc köntösét, amit
Hugolin bíboros küldött neki ajándékba.
Ekkor már ő is a szent szegénység jegyese volt
és élete hátralévő éveit a
szegények és a betegek gondozásának
szentelte.
Halála előtt néhány nappal megjelent neki
Jézus és meghívta a mennyországba.
Erzsébet boldogan mondott igent és mosolyogva,
barátként fogadta a halál angyalát.
Halála után néhány évvel,
szentté avatása alkalmával
fölbontották sírját.
Fölravatalozták a templomban és II.Frigyes
rátette a királyi koronát, amit Erzsébet
visszautasított életében. A földön nem
tudtam királynévá tenni, mondotta, Isten
kezéből vette át az örök élet
koronáját.
|
|
|
