|
|
|
|
Téli rózsák: Árpád-házi Szent Erzsébet
|
Az Úr 1211. esztendejében nagy a
készülődés Wartburg várában. A
Magyarországról érkező királylány
fogadására készülnek. A nép az
utcákon tolong, mindenki látni akarja a kis
Erzsébetet, aki Lajos herceg hitveséül van
kiszemelve. Még csak négyéves és mindenkit
elbűvöl gyermeki kedvességével. Milyen hercig,
milyen bájos, mondogatják a wartburgi asszonyok. A
vár kapujában várakozik a tízéves
Lajos herceg, hogy ott köszöntse a magyar
királylányt. Még sejtelme sincs, hogy mit mondjon
neki, hiszen egy kukkot sem tud magyarul. Aggodalma azonban eloszlik,
amikor Erzsébet ajkán fölcsendül a német
szó. Ha tudsz németül, gondolja magában
Lajos, akkor jól megértjük majd egymást.
Vajon Erzsébet hogyan vélekedik új
otthonáról? Bizony nem könnyű megszokni egy
egészen új környezetet. Nagyon hiányzik
édesanyja és gyakran elfogja a honvágy.
Fehér arcán feltűnnek a bánat fellegei és
nem kis fáradtságba kerül Lajosnak
felvidítani a kislányt. Hamarosan szomorú
hírek érkeznek Magyarországról.
Erzsébet édesanyját, Gertrúd
királynét meggyilkolják. Sokáig
eltitkolják előle a gyászhírt, mikor mégis
megmondják, elájul fájdalmában. A
halál azonban Wartburg várába is bekopog. Hirtelen
meghal Hermann herceg, majd nemsokára az édesapja is. A
sok gyász és szenvedés elől Erzsébet
Jézusnál keres és talál menedéket. Ő
mondotta: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik
elfáradtatok és az élet terhét
hordoztátok, én majd fölüdítelek
titeket...!
A várba gyakran jönnek vendégek, néha napokig
tart az eszem-iszom és a nem éppen ildomos
mulatozás. Erzsébet nem vesz részt bennük
és inkább a kápolnában Jézussal
társalog. Sokan ki is csúfolják
vallásossága miatt. Még azzal is
megpróbálkoznak a léha udvari emberek, hogy Lajos
herceget ellene hangolják. Nem való ez fejedelemnőnek,
küldd vissza hazájába!
|
|
|
