Minden emberi élet egy külön történet, mondhatnám egy külön világ (pl. ez a gyermek fejlődésében szépen megmutatkozik, amikor azt mondja az én apukám a legerősebb stb.), de nem létezhet önmagában, csak azzal a szellemi Lénnyel, akit Istennek nevezünk. Jézus tanítása szerint mennyei Atyánk. Az Ószövetségben az Isten azt mondja magáról „én vagyok, aki vagyok”. És még hozzáteszem, embertársainkkal karöltve érthetjük meg emberi létünk értelmét, szépségét és távlatait.
A kedves Testvéreket, ebben a rohanó világban, hívom az elcsendesedésre, hogy egy kicsit jobban Jézusra figyeljünk, és aztán „rohanjunk Jézus után”.
Az egyházi év felosztásában, a karácsonyi idő után van az évközi idő első része, vagyis a népszokás nyelven a farsangi idő. Ez az örömnek, a kikapcsolódásnak, a jelmezes ünnepségeknek az ideje. Anyaszentegyházunk ebben az időben is példaképeket állít elénk, akik előttünk jártak. Tanulhatunk tőlük, és kérhetjük a közbenjárásukat: pl. Aquinói Szent Tamás, Szent Pál apostol, akinek születésének nemrég volt a 2000. jubileumi éve, aztán Don Bosco Szent János, aki majdnem 200 éve született, majd Szent Balázst arra kérjük, segítsen meg minden torokbetegségtől, mert a beszéd életünk nagy kincse. Boldog Kalkuttai Teréz anya mondja, az élet hasonló egy játékhoz, melyet tudni kell játszani. Van, akinek nehezebb, van, akinek könnyebb, persze általában mindenki úgy érzi, hogy az ő keresztje a legnehezebb. Csodálatosan meg van alkotva ez a világ. A kedves olvasó erre azt mondhatja, mit beszélek én, annyi baj van itt: szeretetlenség, önzés, háborúskodás stb. De mindezek közepette, meg kell látnia mindenkinek a maga lehetőségét, mely elsősorban lelki, nem anyagi természetű. Jeremiás a nagy ószövetségi próféta azt jövendölte, hogy majd az Isten új szívet ad, vagyis az emberi szívbe írja az Ő törvényét. Ez meg is valósult Jézus Krisztus eljövetelével, mert a keresztségben mi is megkaptuk az új életet. Ezt az új életet kell táplálnunk, hogy növekedjék bennünk az imádság és szeretet által. Lefekvés előtt az esti imádságaim között szoktam kérni: Jézusom, alakítsd szívemet a Te szíved szerint. Azt kívánom az év elején a kedves testvéreknek, hogy a mindennapi tevékenységeink közben keressük az elcsendesedést, amikor az Isten megszólíthat bennünket, mint szerető atya a gyermekét. És majd akkor mi is megsejtjük azt, amit a tanítványok a tábor hegyén: Uram, jó nekünk itt lenni...