Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök,
mindketten Szent Pál apostol tanítványai voltak. Szent Pál két hűséges
tanítványához, munkatársához és barátjához szól három levél (1Tim,
2Tim, Tit), amelyeket a népek apostola nekik küldött. A későbbi években
mindketten közösségek elöljárói, presbiter-püspökök lettek, akik nagy
tanítómesterük apostoli munkáját folytatták. Timóteus
Lykaonia tartományának Lisztra nevű városából származott. Apja pogány,
anyja Euniké és nagyanyja Loisz buzgó zsidókeresztények voltak.
Timóteus a keresztséget Szent Páltól nyerte el Kr.u. 45-49 táján (1Tim
1, 2). Szent Pál második útján maga mellé vette Timoteust és szinte
állandóan a kíséretében volt. Hogy mennyire megbecsülte őt Pál, kitűnik
abból, hogy több levélben szerepel mint munkatárs vagy címzett. Pál
képviseletében Makedóniába (ApCsel 19, 22), Tesszalonikába (1Tesz 3),
Korintusba (1Kor 4,17; 16,10) és Filippibe (Fil 2,19-23) utazott. A
filippieknek arról is beszélt Pál, hogy mennyire ragaszkodik
Timóteushoz, mivel Jézus ügyével törődik. Szent Pál Efezus püspökévé
tette. Pál második fogsága idején Rómába ment, de az Apostol
vértanúsága (Kr.u. 67) után visszatért Efezusba. A fiatal görög,
Timóteus jellemképében talán az a legszebb vonás, hogy sohasem a saját
személyét érvényesíti, hanem minden igyekezete az, hogy a szüntelenül
tevékenykedő Pál útjából elhárítson minden akadályt. Amikor Efezus
püspökeként nem kímélte egészségét, ezt a gondoskodó, atyai tanácsot
kapta Páltól: "Ezentúl ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori
rosszulléted miatt egy kevés bort is" (1Tim 5,23). A halálra készülő
Pál utolsó levelében így vallott Timóteusról: "Te követtél a
tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a türelemben, az
üldöztetésekben és a szenvedésekben" (2Tim 3,10-11). És így kérte római
börtöncellájából: "Gyere, siess mielőbb!... Köpenyemet Troászban
hagytam, ha jössz, hozd magaddal. A könyveket is, főleg a pergamen
tekercseket" (2Tim 4,9-13). A legenda tudni véli, hogy Timóteus még sok
éven át az efezusi egyház élén állt, és Nerva császár idején, Kr.u.
97-ben egy Diana-ünnepség ellen szólalt fel, és ezután kövezték halálra
a Diana-templom szolgái a baccháns fölvonulások alkalmával. A nyugodt és megfontolt Titusz
ugyancsak görög és nemes személyiség volt. Titusz antiochiai pogány
szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Az első apostoli,
jeruzsálemi zsinatra elkísérte Szent Pált és Barnabást (Gal 2,13).
Szent Pál maga mellé vette apostoli útjain, és több fontos küldetést
bízott rá és Timoteusra. Pál annyira becsülte "testvérét", Tituszt,
hogy még utazási terveit is hozzá igazította (2Kor 2,13). Titusz később
egy kényes üggyel kapcsolatban Korintusba ment, és jó hírekkel tért
onnan vissza Pálhoz (2Kor 7). Pál követeként békét tudott teremteni a
viszálykodó korintusiak között. Szent Pál Kréta püspökévé tette, majd
magával vitte Rómába. Kr.u. 66-ban Dalmáciába küldte, ahol állítólag
Titusz alapította a kereszténység első sejtjeit. Szent Pál halála után
visszatért Kréta szigetére, és ott fejezte be életét. Tituszt a
Szentírás buzgó misszionáriusnak ábrázolja, aki nemcsak Pál kéréseit
teljesítette, hanem saját kezdeményezésre is cselekedett. Szent
Pál két tanítványának égi születésnapja ismeretlen. Béda Martirologiuma
(735) Szent Timóteust január 24-re teszi, és Rómában a XIII. században
ezen a napon kezdték ünnepelni. Szent Titusz ünnepe csak 1854-ben
jelent meg a római naptárban, február 6-án. 1969-ben mindkettőjük
emléknapját áthelyezték január 26-ra.
|