|
|
|
A világ leghatalmasabb ura - Szent Kristóf legendája
|
Kristóf
nagy erejű embernek született. Amint ráismert saját erejére,
elhatározta, hogy hatalmas izmaival a világ leghatalmasabb urát fogja
szolgálni. Elszegődött ezért a földesúrhoz, mert úgy látta: az ő
hatalma a legnagyobb.
Igen ám, de egy napon eljött a király adószedője, és követelte a
dézsmát. A földesúr reszketve adta ki a királynak járó tizedet, és
ebből Kristóf látta, hogy bizony, van nagyobb úr is: a király.
Elszegődött hát az ő szolgálatjába. Hanem jött az új év, előbb árvíz
fenyegetett, aztán jégesők lepték meg a parasztokat, és amikor a király
ősszel a kincstár állapota felől érdeklődött, szolgái elmondták neki,
hogy a kevéske termésből alig valamicske adó folyt be.
- Elvitte az egészet az Ördög - szitkozódott a király, és Kristóf látta
ebből, hogy van még a királynál is hatalmasabb úr: az Ördög. Így hát az
ő szolgálatjába szegődött.
Történt egyszer, amint az Ördöggel járták az országot, hogy az út egy
kereszt előtt vezetett el. Az Ördög nem mert elmenni a Keresztenfüggő
előtt. Kristóf erre azonnal elhagyta régi urát, és azon gondolkodott,
vajon hogyan szolgálhatná ő ezt a Keresztenfüggőt.
A feszület tövében egy anyóka imádkozgatott, megkérdezte hát, hogyan
szolgál-hatná ezt a legnagyobb urat. Az anyóka a közeli gázlót
ajánlotta Kristóf figyelmébe, és úgy vélekedett, hogy ha Kristóf ezen a
gázlón át hordaná az embereket, úgy éppen a Keresztenfüggőt szolgálná.
Kristóf megfogadta az anyóka tanácsát, és attól kezdve a folyón át
hordta az embereket vagy húsz esztendőn át.
Egyszer egy kisfiú tévedt a folyó felé. Kristóf majd beleszakadt, mire átért vele a késedelmes túlsó partra.
- Ej, sok embert áthordtam már ezen a folyón - panaszolta neki -, de
még soha, senki ilyen nehéz nem volt. Mintha a világ minden terhét a
válladon cipelnéd - mondta, és kérdően nézett a fiúcskára.
- Tudd meg, hogy így is van - felelte az. - Ugyanis én vagyok az a
Keresztenfüggő, aki eljöttem most hozzád, hogy megköszönjem sok
évtizedes szolgálatodat - tette még hozzá, aztán apró lábaival
nekiindult, és úgy eltűnt a közeli erdőben, mintha soha ott se lett
volna.
Kristóf azután még hosszú éveken át hordta-vitte az embereket keresztül
a gázlón, és néhány évvel halála után ő lett az utasok, úton lévők és a
kocsivezetők védőszentje.
|
|
|
