|
|
|
|
Püspök a hegyen: Szent Gellért
|
Bőd
püspök lett az első áldozat. Egy éles kő halántékon találta és azonnal
meghalt. Ez történt a többiekkel is. Csak Gellért püspököt kerülték el
a kövek. Pedig mindenki reá célzott. Nyugodtan ült a kocsiban,
imádkozott a pogány magyarokért és áldást hintett rájuk. Ekkor
kirángatták a kocsiból és tanakodni kezdtek, hogyan végezzenek vele.
Most az öreg Gellért-hegy elhallgatott, nehezére esett elmondani, ami ezután következett. Majd így folytatta:
- A legszívesebben elsüllyedtem volna a Dunában, hogy ne kelljen
látnom, ami ezután történt. A pogányok látványos kivégzést eszeltek ki
a püspök számára. Valahonnan egy kétkerekű kocsit kerítettek és erre
kötözték az ősz püspököt. Ezen húzták fel a hátamra és amikor már elég
magasra értek, a mélységbe taszították.
- Szerencsés utazást, kiálltották a pogányok. Igazán nem panaszkodhatsz, kocsit is adtunk, hogy hamarabb érkezhess a másvilágra!
- Lábam tövében - folytatta a Gellért-hegy a történetet - sok ezer
pogány szemlélte a püspök kivégzését. Mikor összetört testtel a partra
zuhant, még mindig élt. Ekkor egy pogány magyar szíven szúrta
lándzsájával és fejét egy sziklán összetörte.
- Így és itt szenvedett vértanúságot Gellért püspök és ez a nap
különösen emlékezetes számomra. Tulajdonképpen ez volt az én
keresztelőm, ami a szent püspök vérével történt. Ezért és ezóta viselem
a Gellért nevet. Az ő halálát hirdeti az a bronzszobor, amelyen
keresztet tart a kezében és így tekint szép fővárosunkra.
Az egyik ókeresztény író, Tertullián írta: szent mag a
keresztények vére. Az a tény, hogy magyar földön ma is keresztények
élnek, arról tanúskodik, hogy Gellért püspök áldozata nem volt
hiábavaló. Megöntözte vérével a magyar földet, hogy az evangélium
magvai százszoros termést hozhassanak. Valahányszor a Gellért-hegyen
jártok, gondoljatok a szent püspökre. Becsüljük meg keresztény
hitünket, amelyért oly sokan áldozták fel életüket!
|
|
|
