|
|
|
Szent Flórián legendája
|
Florianus
Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század
második felében. Diocletianus császár uralkodása idején lépett be
légiósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan
haladt előre a katonai pályán, rövidesen Caecia erőd parancsnoka lett.
A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit
Florianus - szinte kilátástalan helyzetből - megfékezett. Katonái,
kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Florianus emberfeletti,
isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát, s hírét szájról
szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.
Diocletianus és Maximian császárok uralkodása idején üldözték a
keresztényeket. Ebben az időben a Noricum-parton Aquilius helytartó
kormányzott, aki Lorchba érkezése után nagy buzgalommal látott hozzá a
keresztények felkutatásához. Florianus katonái közül is elfogtak
negyvenet, kiket hosszú kínzások után tömlöcbe vetettek. Florianus
igazságérzete, emberségessége fellázadt Aquilius kegyetlenkedései
ellen, börtönbe vetett 40 társa mellé állt, magát is kereszténynek
vallva. Ezt megtudva a helytartó felszólította, hogy áldozzon az
isteneknek, ezt azonban Florianus megtagadta. Ekkor kegyetlenül
megkínozták, majd kínpadra feszítették. Végül megszületett az ítélet és
a császár parancsára 304. május 4-én malomkővel a nyakában az Enns
folyóba vetették. A hóhér, aki bedobta megvakult, a folyó megijedt és a
holttestet egy kiálló sziklára sodorta, ahol egy sas kiterjesztett,
keresztet formáló szárnyakkal őrizte. Majd a szent megjelent egy
asszonynak és megmutatta a helyet, ahol a holtteste található. A
jelenés után az asszony befogta az igavonó állatokat, az Enns folyóhoz
hajtott és megtalálta a holttestet, amit a pogánytól való félelmében
szalmával és lombbal takart le. Az úton az igavonó állatok úgy
kifáradtak, hogy egy lépést sem mentek tovább. Akkor az asszony
fohászkodására egy forrás fakadt a földből, amely még ma is ad vizet. A
felfrissült állatok továbbmentek, majd megálltak azon a helyen, amit a
szent megjelölt. Sietve és titokban temették őt el. A sírnál számos
csoda történt; gonosz szellemeket űztek ki emberekből, betegek
gyógyultak meg és találtak enyhülést. Mindez történt a Noricum-part
közelében Lauriacumban, Diocletianus és Maximian uralkodása idején,
amikor Aquilinus volt a helytartó.
|
|
|
