Egyiptom
Kome nevű falujában, jómódú családban született 251-ben. 18 éves
korában teljes árvaságra jutott. Az evangélium hatására eladta
ingóságait, birtokát szétosztotta a szegények között, és elhagyta a
várost, hogy teljesen az imádságnak éljen. Előbb egy szent remete
közelében, később egészen egyedül élt. Megszakítva minden emberi
kapcsolatot, elvándorolt kelet felé. 35 éves korában befalazta magát
egy kastélyrom cellaszerű kis zugába, ahol 20 évet töltött
elmélkedésben. Jézus példájára őt is megkísértette a sátán, de egyre
keményebb vezekléssel visszaverte támadásait. A Szentírást könyv nélkül
tudta.
Amikor az emberek rátaláltak, s egyre többen keresték föl, cellája
elvesztette magányos jellegét. Körülötte remetetelep, 2 monostor
alakult. Így lett az első társas remeteség, a kezdetleges formájú
szerzetesközösség „apátja”.
A Maximianus-féle keresztényüldözés idején 311-ben Alexandriába ment,
hogy szolgálatára legyen a híveknek és bátorítsa a hitvallókat. Az
üldözés elmúltával a kelet-thébai pusztába ment. Később egy karavánnal
kelet felé indult, és a Nílustól 300 mérföldnyire telepedett le. 90
éves elmúlt már, amikor útra kelt, hogy szemtől szemben láthassa
a másik nagy remetét, Pált. Találkozásukat Szent
Jeromos leírásából ismerjük.
Halála előtt néhány hónappal újra Alexandriába ment, hogy
szembeszálljon az arianizmus követőivel, bizonyságot téve arról, hogy
Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember.
356-ban halt meg Antal, 105 éves korában. A sírja - mivel kérte
testvéreit, hogy titokban temessék el - 200 éven át ismeretlen volt.
Ereklyéit a XI. században vitték Franciaországba, ahol 1095-ben
megalakult az antoniták rendje. Földi maradványait az arles-i Saint
Julien-templomban őrzik. Az ördög feletti győzelmei és csodái miatt a
középkor egyik legnépszerűbb szentje volt.
A bizánci művészetben a VIII. századtól ismert képein ősz szakállú
szerzetesként ábrázolják; a XII. századtól az orosz és a nyugati
művészetben is feltűnik. A késő középkorban gyakran antonita ruhában,
kezében T-alakú kereszttel (antalkereszttel) vagy apáti bottal
ábrázolták. Gyakran ábrázolták Szent Pálnál tett látogatását és a
megkísértését.
Remete Szent Antal a betegek patrónusa; bőrkiütések, skorbut, pestis,
járványok, kelések, fejfájás esetén hívják segítségül. A cukrászok,
harangozók, haszonbérlők, hentesek, kesztyűsök, kosárfonók, mészárosok,
munkások, porcelánkészítők, posztósok, sertéskereskedők, sírásók,
takácsok, továbbá az egri kefekötők védőszentje.
A koptok, a szírek és a bizánciak január 17-én ünneplik Szent Antalt.
Jeruzsálemben már az V. században ugyanezen a napon emlékeztek meg
róla. Rómában a XII. században vették át az ünnepét.
|
