Amerikában történt, egy fiatalember karácsonyra egy autót kapott a bátyjától. Egy gyönyörű, ragyogó, új autót. December 24-én már ezzel az új autóval ment el a munkahelyére, s délben, ahogy jön ki az irodából, látja, hogy egy kissrác álldogál az autó mellett, nézegeti azt a gyönyörű, csillogó autót. S ahogy odaért, a kissrác megkérdezte: "Tiéd ez az autó?" Mondja a fiatalember: "Igen, karácsonyra kaptam." A kissrác eltátja a száját, azt mondja: "Kaptad? Semmit sem fizettél érte?" Mondja a fiatalember: "Igen, a bátyám vette nekem ajándékba karácsonyra." A kissrác megszólal: "Bárcsak..." s a fiatalember azt gondolja, hogy így fog folytatódni a mondat: "Bárcsak nekem is lenne egy ilyen bátyám!" De a mondta nem így folytatódik, a kissrác azt mondja: "Bárcsak én is egy ilyen báty lehetnék!" A fiatalember csodálkozik, szimpatikus lesz neki ez a kissrác, azt mondja: "Gyere, megmutatom az autót!" Beülnek, megmutatja a különböző gombokat, néhány kisebb kört tesznek, s aztán a kissrác újra megszólal, azt mondja: "Elvinnél oda, ahol lakunk?" A fiatalember rábólint, gondolja, hogy a kissrác el akar hencegni az utcában, hogy ő milyen autóban ül, de megint téved, ahogyan odaérnek egy kicsi, egyszerű ház elé, a kissrác kiugrik a kocsiból, fölszalad a lépcsőkön, aztán percekig nem jelenik meg, végül nyílik az ajtó, a kissrác lép ki, a kezében tart egy nálánál kisebb fiút, ahogy hamarosan kiderül, az öccse, aki mozgássérült, nem tud járni. Lehozza a lépcsőn, leülteti a legalsó lépcsőfokra, s azt mondja neki: "Látod, ez az az autó, amit a bátyja vett neki karácsonyra, ajándékba. Ha majd én nagy leszek, én is veszek neked egy ilyen autót. És akkor minden szép dolgot, amiről eddig meséltem neked, a hegyeket, a folyókat, a vízeséseket mind megmutatom." A fiatalember nem bírta tovább, odalépett, fölvette a mozgássérült kisfiút, beültette az első ülésre, intett a kissrácnak, hogy ő is szálljon be, s elkezdődött egy gyönyörű, karácsonyi autózás. Ennek a során a fiatalember átélhette azt, hogy valóban nagyobb boldogság adni, mint kapni.
Krisztus teste testvérekké tesz, kitágítja a szívünket, egy testvéribb, egy igazabb világot hoz létre. Kedves testvérek, egy pillanatnyi csöndben gondolkozzunk el azon, hogy fogyasztó ember vagyok, hogy a lelkem mélyén valami üresség van, vagy pedig ismerem ezt a csodálatos, mennyei kenyeret. Be tudja-e tölteni a szívemet szeretettel, örömmel, tud-e önmagam fölé emelni az önzéseimen, a korlátaimon túl, tudok-e nagylelkűen és bőkezűen élni.