Sajnos
a mai világ nem ilyesfajta társadalmat épít. Sokkal inkább egy
piramisszerű társadalmat építünk, ahol mindenki küzd a másik ellen,
hogy feljuthasson a piramis csúcsára. A szabadversenyt magasztalják,
állítólag az fogja megoldani a világ minden gondját. S nem veszik
észre, hogy ebben a szabadversenyben a gyönge, a szegény, a beteg, az
idős mindig menthetetlenül lemarad. Ez a fajta küzdelemre nevelő világ
rengeteg depressziós, keserű embert termel. Azért is, mert nem tud
mindenki mindig a csúcsra feljutni. De még inkább azért, mert az ember
nem erre született. Nem arra születtünk, hogy könyökölve küzdjünk
egymás ellen, hanem arra születtünk, hogy szeressünk és adjunk. Az
ember akkor lesz boldog, ha sikerül odaadnia az életét. Krisztus
egyetlen testnek szerette volna az emberiséget. Olyan testnek, ahol –
így mondja Szent Pál apostol – a gyöngére különleges módon figyelünk. A
gyöngére még több szeretet, odafigyelés jut. Manapság látjuk egész
Európában, de talán különös drámaisággal itt Magyarországon a nagy
szolidaritási rendszereink, az egészségügy, az oktatásügy összeomlását.
Ennek nemcsak és nem is elsősorban anyagi okai vannak, nem elsősorban a
pénzhiány az oka. Sokkal mélyebb okai vannak. Kezd eltűnni az
emberekből a testvériességnek az a tudata, hogy valóban összetartozunk:
a gyenge, az idős is testvérem. S a világ legtermészetesebb dolga, hogy
a gondjait magamra veszem. Boldog vagyok, ha adhatok neki, és
embertelenné válnék, ha nem nyújtanék neki segítő kezet. Kezd eltűnni a
testvériesség érzése. Jelenlegi szentatyánk írta a reményről szóló
körlevelében, hogy egy társadalom emberiességének a legfőbb mércéje az,
hogy hogyan fordul a gyengéhez, az időshöz, a szegényhez, a beteghez.
Kezd eltűnni az emberiesség, a testvériesség tudata. Oktatásügyünk
válságának egyik legfőbb oka pedig az, hogy az idősebb generáció mintha
már elveszítené, elveszítette volna azt a tudatot, hogy vannak objektív
értékek, amelyeket át lehet és át is kell adni a fiatalabb
generációknak. Nem elsősorban a pénzhiány a nagy szolidáris
rendszereink összeomlásának az oka. Kedves fiatalok, II. János Pál pápa
újra és újra ezt mondta nektek: ti vagytok a jövő reménye. Azt reméli
és várja tőletek a világ, hogy szebbé tegyétek, emberivé tegyétek. Egy
nemzedék múlva, néhány évtized múlva ti fogjátok formálni ezt a
világot.
|
