|
Szalézi Szent Ferenc jámborsága
|
Egy
nemesi származású, de egyébként goromba ember valami miatt különlegesen
gyűlölte Szalézi Ferencet. Egy este szolgáival és kutyáival fölvonult a
püspök háza elé, s ott egész éjszaka pokoli lármát csaptak. Az emberek
vadászkürtöket fújtak és pisztollyal lövöldöztek, a kutyáknak pedig a
fülét csipkedték, hogy minél jobban vonítsanak. Ez több éjszakán át
megismétlődött, sőt egyre pimaszabbak és arcátlanabbak lettek. A püspök
házanépe rájuk akart rontani, Szalézi Ferenc azonban visszatartotta
őket, bár ő sem talált nyugalmat. Ezt mondta: "Ó, nem is olyan rossz
ez! Mi legalább fűtött szobában ülünk, de azok a szegény fickók
odakinn, akik szintén nem alhatnak, még fázni is kénytelenek hozzá."
Másnap Ferenc találkozott ellenfelével a városban. Rögtön odasietett
hozzá, és olyan barátságosan és derűsen köszöntötte, hogy az egészen
lefegyverezve érezte magát, őszintén bocsánatot kért és gyerekes
ellenségeskedésére fátylat borított.
|
|
|