Nem szabad áldozatul esnünk annak, amit a „Tábor-hegyi kísértésnek” mondhatnánk: „Uram, jó itt nekünk!” Nem szabad elzárkóznunk és közben küldetésünk lényegéről megfeledkeznünk. Keresztény közösségeink nem öncélúak. Mindig kettős kísértésnek vagyunk kitéve: az önzésnek, amely megelégszik azzal, amije van, és az elzárkózásnak, amely távol tartja magát azoktól, akik kívül vannak.