|
|
SÍK
SÁNDOR: KERESZTÚT
|
VIII. Stáció:
Jézus találkozik a síró jeruzsálemi asszonyokkal
Jeruzsálem leányai,
Mind, ti keserves Máriák,
Ne sirassátok az Ember Fiát:
Timagatokon sírjatok,
S fiaitokat sirassátok el,
Mert ímhol a napok közel,
Mikor boldog a magtalan leszen,
A méh, mely nem szült sohasem,
S az emlő, melyet nem szítt csecsemő.
Akkor majd kiáltani kezdetek:
"Szakadjatok reánk, hegyek,
Halmok, takarjatok el!"
Mert ha így jár az eleven,
Száraz fa sorsa mi leszen!
Száraz fa, szikkadt árok szélén,
Aszott gyümölcs, hernyósodort levél én.
Sírjak-e magamért?
Itt is, most is, megint miattam,
Ki magamat már annyiszor sirattam,
Olyannyi potomért!
Nem, nem, a keresztúti könnyek
Ne mossák már a telhetetlen ön-nek
Unt köntösét többé soha:
Méltóbb özönnel azokat sirassátok,
Kikhez a szépség, kikhez a szabadság,
Kikhez az élet mostoha.
|
|
|
