|
|
SÍK
SÁNDOR: KERESZTÚT
|
X. Stáció:
Jézust megfosztják ruháitól
Hát hullj le rólam, test-lepel,
Te testen-túli én, felelj:
Külsőm izgalmas belseje,
Vizeim rejtett kútfeje,
Repülőgépem repülője,
És szél is, szárnyam emelője,
Te áramtalan huzalon
Álmatlan izzó fény-neon,
Nem vér, és mégsem vértelen;
Hústalan-húsos értelem,
És te, szuverén hatalom,
Ki ösztönt, gondolatot, gondot
Elfújsz és mosolyogva mondod,
És ki se mondod: akarom!
Lélek, tudat, szellem, titok:
Te nálam kisebb és nagyobb.
S a fénytelen, hangtalan éjből.
Sugárzik a válasz a mélyből:
"Én én vagyok, én te vagyok:
Te nálam kisebb én nagyobb"
|
|
|
