|
|
|
|
Sík
Sándor: A galileai asszony
|
Egy római katona lépett a szobába.
- Te vagy-e Simon, a fazekas? - kérdezte az embertől.
- Én vagyok, uram - felelte Simon.
A katona megparancsolta, hogy kövesse a város véneihez. Oda hivatalos
ma minden bethlehemi családapa.
- Az asszony itt marad! - tette hozzá.
- Követlek, uram! - mondta a fazekas, de az ajkai remegtek. Ráchel
reszketve borult a nyakába.
- Simon, Simon, jőjj haza hamar! Félek! - súgta a fülébe elhaló hangon.
A fazekas elment a katonával. Ráchel utánament az ajtóig is kinézett az
utcára. Az utca tele volt katonával. Itt is, ott is férfiakat kísértek
a vének háza felé. Csupa aggodalmas arcokat lehetett látni. Más katonák
ide-oda jártak az utcán. Majdnem minden ház elé jutott egy-egy. Ráchel
látta, hogy az ő házuk előtt is járkál egy, a takácsék előtt nem.
Megvárta, míg a katona járkáltában odaért az ajtó elé és az arcába
nézett. Összeborzadt. Vad, kegyetlen arc meredt rá, két gonosz szem
fúródott a szemébe. Reszketve futott be és sírva, kezeit tördelve járt
föl és alá a szobában. Megállt a kis ágy előtt. A két kis gyermek ott
aludt egymás mellett. Édesen mosolyogtak álmukban. Egy pillanatra
megnyugvás szállt a szívébe, amint rájuk nézett. Akaratlanul is
elmosolyodott. Ebben a pillanatban egy éles kürtszó hasított végig az
után. Nyomban utána sikoltás ütötte meg a fülét. Asszonyi hang volt.
Aztán még egy és még egy. Ráchel rémülten ugrott fel az ágy mellől. A
vér megdermedt a szívében. Borzasztó rettegés fogta el, aminőt még
sohasem érzett. Az ajtót hevesen felszakították és belépett az a
rettentő katona, akit a ház előtt látott. A kezében meztelenül
villogott a széles, rövid kard. Egy percig megállt, körülnézett, azután
fölvillant a szeme és egyenesen az ágy felé indult.
- Elő csak azokkal a király-porontyokkal! - dörmögte.
- Gyermekeim! - sikoltotta Ráchel félőrülten és kiterjesztett karokkal
az ágyra vetette magát, testével takarva a kicsinyeket.
A két gyermek felébredt a zajra és ijedten sírdogálni kezdtek. A katona
az ágyhoz lépett és durván félrerántotta az anyát.
- Félre, asszony! - mormogta és a kicsik után nyúlt.
|
|
|
