Az igazi böjtölés nem azon múlik, hogy eszünk-e húst vagy nem. Persze tartsuk be, amit az Egyház előír, mert ez lelkünk javát szolgálja. De ezt ne azért tegyük, mert kötelező, hanem azért, mert tényleg komolyan vesszük, hogy Jézus a keresztáldozatával váltott meg minket, és ezért visszafogjuk élvezeteinket és kényelmünket.
Sokan vannak, akik csak a testüket böjtöltetik, a lelküket nem. Testüktől mindent meg akarnak vonni, de lélekben önteltek. Az emberi elismerés és karrier érdekében, pl. divatos testsúlyt szabnak meg maguknak.
Igazán akkor böjtölünk, ha az elismerést nem embertől, hanem Istentől várjuk. De ez nem elvárás, mert úgyis tudjuk, hogy megad mindent, ami teljes életünkhöz kell. Az igazi böjt frissen tartani a lelki szegénységet. Amikor arra építjük életünket, hogy Isten a mi gazdagságunk, és ebből forrásozik a külső böjtölés, hogy visszatartjuk magunkat attól, ami egyébként nem lenne tilos.
Krisztus már megváltotta a világot. Érdemes kiböjtölni, hogy ez személyes életünkben is megvalósuljon.