Míg meg nem
halunk, életünk az advent jegyében áll! Mik a jegyei?
1. A homály. Az élet útjai a másik világba: homályos utak. Az ész éjben
áll, a világnézetek bizonytalanok; kétség és haladás settenkednek
körülöttünk. Ó, ki vezet el
az éjben, biztos úton célunk felé?! Csakis az Anyaszentegyház.
2. Az advent második jegye a várakozás. Visszafojtott lélekzettel
hallgatózunk, feszült figyelemmel nézünk széjjel s kérdezzük: hogyan
vagyok lelkemmel s mikor halok meg? Nem nyughatunk meg végleg; ha
elalszunk, erről álmodunk; ha üdvünk esélyeire gondolunk, lázba esünk.
Reményeink oly nagyok. Prófétáink annyit beszéltek nekünk; lelkesedéssé
fokozták reményeinket.
3. Harmadik jellege az
üdvözítő
Istenbe vetett hit és remény.
Deus
ipse veniet. Elsősorban
ez nem a pokol, hanem a mennyország hite. Isten üdvözít! Ó bízzatok s
vágyódjatok, imádkozzatok a vágyak háromezeréves imáival.
Az advent lelke nem passzív, hanem agilis, sürgető lélek;
öltsétek föl Krisztust,
hirdeti. Krisztusnak kell éltetekben, vagyis adventetekben kialakulnia!
Az ember élete kifeszített kötél az állat s a szent közt; kötél az
örvény fölött. Veszedelmes az átjutás. Az emberéletnek nagysága ép az,
hogy nem cél, hanem csak híd! Feszüljön, lendüljön! Pszichológiája a
törekvés, a munka s a küzdelem. A keresztény aszkézis sohase fajuljon
restséggé és élhetetlenséggé. Ember küzdj és bízva bízzál.
Prohászka Ottokár
