Néha elhidegül lelkünk az Isten iránt. Mintha idegenben volnánk, távol tőle. Idegenben van az ember, ha úgy elfelejtkezik Istenről és önmagáról, hogy vétkezik. Idegenbe ment, ahová nem volt való. Ahol nyelvét nem értették. Ahol érzéketlenséggel, keménységgel találkozott. Idegen föld, ahol a lélek fázik és elgyengül. Idegen föld, ahol nincs szeretet és megnyugvás, béke és öröm. Idegen föld az erkölcstelenség, az önzés, a tisztátlanság és a hitetlenség földje. Nem az én hazám ez! Fölkelek és visszamegyek.