|
|
|
Páduai Szent Antal legendái
|
Páduai
Szent Antal találkozott egy zsidó emberrel, aki tagadta Krisztus
jelenlétét az Oltáriszentségben, azt mondta, hogy nem hisz addig az
Eucharisztikus Istenben, amíg öszvére le nem térdel az Oltáriszentség
előtt. Néhány nappal később Antal egy beteghez vitte az
Oltáriszentséget, és találkozott a gúnyolódóval. Mivel Antal meg akarta
győzni a hitetlen embert, ezért a zsidó szamarát a kehely és az ostya
elé vezette. Az állat a szentségek láttán letérdepelt. Így lett a
szamár Szent Antal jelvénye.
+ + +
Egyszer
egy huszonkét útonállóból álló banda tért be a templomba Antalhoz.
Kíváncsiságból és "buliból" meg akarták hallgatni a szónokot, akiről
olyan sokat beszéltek. A szent szavai azonban nem várt hatást váltottak
ki bennük: kérték Antalt, hallgassa meg gyónásukat és szabjon ki rájuk
kemény vezeklést. Akik gyilkosokként tértek be Isten házába, új
emberekként váltak el Antaltól.
+ + +
Antal
nem riadt vissza attól, hogy - ahol szükségesnek látta - kendőzetlenül
kimondja az igazságot. Egy temetés alkalmával fölkérték, hogy mondjon
beszédet egy gazdag emberről, akinek kapzsiságát és fösvénységét
mindenki ismerte. Ellentétben azokkal a könnyelmű szónokokkal, akik az
elhunytnak olyan erényeit szokták dicsérni, melyekkel az nem
rendelkezett, Antal a Szentírás e helyéről beszélt: "Ahol a kincsed,
ott van a szíved." Befejezésül pedig ezt mondta: "Hogy pedig lássátok,
hová juttatja az embert kapzsisága, tudjátok meg, hogy ez a halott a
pokol tüzébe került, szívét pedig pénzes ládájában lehet megtalálni!"
Mint mondják, a rokonok kinyitották a ládát, és abban a pénz alatt egy
meleg, dobogó szívet találtak.
+ + +
Antallal Ferrarában különös eset történt. Megérkezvén a városba a
vándorprédikátort különös pletyka fogadta. A szóbeszéd szerint egy
fiatal lovag hűtlenséggel vádolta meg a feleségét: úgy vélte, az
újszülött gyermeknek nem ő az apja. Eredménytelenül próbálkozott a
fiatalasszony az ellenkezőjéről meggyőzni a férjét - pedig már egyre
közeledett a keresztelés ideje. Szent Antal, mielőtt kiszolgáltatta
volna a keresztség szentségét, felszólította a csecsemőt, hogy mutassa
meg: ki az apja. A csecsemő pedig rámutatott a lovagra és hangosan,
érthetően azt mondta: ő az!
+ + +
Amikor Riminiben halászoknak prédikált, és azok kigúnyolták őt. Antal
szomorúan ment a folyópartra - a hagyomány szerint a Marecchia
partjára, ott ahol az az Adriába ömlik - és a tenger felé fordult és
így kiáltott: "Halak! Jöjjetek! Legalább ti hallgassátok meg, mit
beszélek Istenről!" Szavai hatására nyilvános csoda történt: egyszerre
megmozdult a víz, és több ezer hal dugta ki a fejét a folyóból, majd a
szent felé fordultak, és végighallgatták szónoklatát.. A zord halászok
erre megrémültek, majd magukba szálltak és megtértek.
+ + +
Egy alkalommal, amikor éppen imádkozott, az imakönyv felett egy
gyönyörű kisgyermeket, Jézust pillantotta meg, aki átölelte őt. Antal
egyik karján tehát a kis Jézus ült, a másik kezében pedig éppen egy
liliomot tartott - innen kapta később a liliomot, mint szimbólumot.
Mindezt látta egy gazdag ember, aki azonnal megtért.
+ + +
Egy másik alkalommal Conaccóban történt egy rendkívüli eset. Egy apa
kiment dolgozni a földre és magával vitte a kisfiát is. A gyermek egy
óvatlan pillanatban a közeli mocsárhoz lopódzott. Le akart tépni egy
tavirózsát, de elvesztette az egyensúlyát, beleesett a mocsárba és
megfulladt. Az apa kétségbeesetten kereste gyermekét, de mire
megtalálta, annak kis teste már kihűlt, hiába próbálta élesztgetni őt.
Erre sírva Antal atyához könyörgött, hogy adja vissza a fiát. Cserébe
megígérte, hogy minden szegényen segíteni fog. A gyermek azonnal
megmozdult, kinyitotta a szemét, visszanyerte színét és jókedvét.
+ + +
Egy fiatalember mérgében megütötte édesanyját. Mikor azonban rádöbbent
súlyos bűnére, Antal atyához sietett. A szent szigorúan megintette: "Le
kellene vágni a lábadat, mert megsértetted vele az édesanyádat. De
mivel megbántad, feloldozlak Isten nevében." Az ifjú örvendezés helyett
nyugtalan lett, s a szent szavait ismételgette. Amint hazaért, fogott
egy baltát és levágta a lábát. Fájdalmas kiáltozására szülei és
testvérei mind hozzá siettek, majd Antal atyához szaladtak, aki nem
tagadta meg a segítséget. Fogta a levágott lábat, ami már kihűlt, és
imádkozás közben visszaigazította a csonkra, majd a kereszt jelével
megáldotta. A csontok, izmok, inak és vérerek pillanatok alatt
összeforrtak.
+ + +
Egyszer, amikor a montpelliere- i egyházban prédikált, eszébe jutott,
hogy ugyanabban az időben egy másik templomban kellett volna énekelnie.
Fejére tette a csuklyáját, lehajtotta a fejét és több mint fél órán át
úgy maradt. Majd mint ha mi sem történt volna, tovább tartotta a
híveknek a szentbeszédet. Másnap mindenki megtudta, hogy ez alatt a fél
óra alatt a másik templomban rendtársaival együtt énekelte a Halleluját.
|
|
|
