|
|
|
Oszlopos Szent
Simeon
|
Az
oszlopos remeték a keresztény aszketizmus legkülönösebb megjelenítői.
Először a korai szír szerzetességben jelentek meg. Később is elsősorban
a keleti egyházban terjedt el ez a fajta aszketizmus. A nyugati
egyházban az aszketizmus ilyen szélsőséges formája nem terjedt el.
Az oszlopos aszkéták egy magasabb oszlopot építettek vagy választottak
maguk számára, a tetején kb. 2 négyzetméteres felületű kőlappal, amit
korláttal vettek körbe. Az élelmet létrán juttatták fel hozzájuk a
tanítványok, követők. A remeték így szeparálták el magukat a zajos
külvilágtól.
Az oszlopos aszketizmus és remeteélet megteremtője Oszlopos Szent
Simeon volt, életéről röviden az alábbiakban írunk.
Simeon a IV. század végén (390 körül) született Szíriában. 13 éves
korától pásztorként vigyázott szülei juhaira, tehát nem volt tanult
ember. Egy vasárnap a nyolc boldogságról hallott a templomban, ami
nagyon megérintette lelkét. Álmában aztán látomása volt, ennek hatására
a közeli aszkétákhoz szökött, ahol megismerkedett a szerzetesi élettel
és a Szentírással. Két év múlva belépett az Antióchia mellett található
teledai kolostorba. Az itt eltöltött tíz év alatt aztán „beletanult” az
aszketizmusba. Előfordult, hogy elöljárójának kellett figyelmeztetnie
túlzott buzgóságára aszkéta gyakorlatai kapcsán. Emiatt később el is
bocsátották. Ezután remetének állt és a pusztába ment, ahol egy szűk
barlangkunyhóban lakott. Állítólag az egyik nagyböjtben 40 napig nem
evett és nem ivott, a barlangkunyhó padlóján találtak rá ájultan. A
pusztai élete során kezdtek tanítványok köré gyűlni. Tanításai közben ő
maga is tisztult, fejlődött. Következő lépésben egy kis telekre
költözött és szabad ég alatt lakott.
Ezután a vezeklésnek új módját választotta: egy oszlopra állt. Ott
hideget-meleget és napot-esőt tűrve böjtölt, imádkozott és vezekelt.
Közben egyre magasabb oszlopokat épített: a végén már 20 méter magas
oszlopon rendezkedett be. Hosszú éveken át még a lábát is az oszlophoz
láncolta. Életében több mint 40 évet tölthetett oszlopokon. Rendes
napirendje volt: éjszaka imádkozott, nappal pedig a hozzá érkező sok
ezer zarándokkal foglalkozott: tanította, megáldotta, tanácsokkal látta
el őket. Szavainak hatására sok pogány lett kereszténnyé. Végül 459-ben
halt meg, az antióchiai főtemplomban helyezték örök nyugalomra.
Temetési menetében is sok csoda történt: így dicsőítette meg Isten a
nagy vezeklőt. Oszlopa helyén halála után szinte azonnal zarándokhely
létesült, mely templom romjai ma is láthatók.
Lacz Szabolcs
|
|
|
