Spanyolországban, Villaquejida-ban született 1538. november 18-án. Először Valladolidban, majd Salamancában és Oviedóban tanult, 1573-ban jogi licenciátust szerzett. Mindössze két évi hivatásbeli tapasztalattal nevezték ki a granadai inkvizíciós tanács elnökévé, mely intézményt a keresztény hit tisztaságának védelmezéséért alapították. Mint világi ember, nagy komolysággal és körültekintéssel látta el hivatalát. Dicsérték jámborságát, aszkézisét, igazságérzetét és a szegények iránti szeretetét.
Ez az időszak a tridenti zsinat (1545-1563) kora volt, amely elindította az Egyházat a megújulás útján. Ennek legkiválóbb apostola Borromeo Szent Károly, Milánó püspöke volt. Ez a lelki fellendülés nem történt meg a dél-amerikai kontinensen. Erre a feladatra szánta II. Fülöp spanyol király, hogy mint Lima érseke legyen a lelkipásztori élet irányítója. Mivel világi hívő volt, nem ismerte a problémákat, elhárította a felkérést. Végül kénytelen volt elfogadni, és hosszan készült küldetésére. Sevillában püspökké szentelték, és 1580-ban hajóval Peruba indult.
A zilált állapotokat igyekezett rendezni, állandóan utazott, látogatta egyházmegyéjét, zsinatokat tartott. 1582 és 1604 között Turibiusz összesen 12 egyházmegyei zsinatot hívott össze. Ezek a gyűlések egyrészt alkalmat adtak neki egyházmegyéje reformálására, másrészt a papok kicserélhették egymás között munkájuk tapasztalatait, és Turibiusz össze tudta hangolni a kezdeményezéseket. Sőt, Latin-Amerika problémáinak megoldására összehívta a 3. limai püspöki konferenciát (1582. augusztus 15.-1583. október 18.), az "amerikai Tridentinumot", ami Turibiusz életművén a korona. Az itt kidolgozott katekizmust három nyelven adták ki: quechua, almara és spanyol nyelven.
Szívén viselte az indiánok sorsát, küzdött és harcolt értük. Tisztázta a missziós feladatok végzésének kötelezettségét a szerzetesek és az egyházmegyei szolgálatot végzők között. Körülírta feladataikat, így számos gondot el tudott rendezni. Megtanulta az indiánok nyelvét, hiszen közöttük élt. Megalapította Dél-Amerika első nyomdáját. Látogatásairól naplót vezetett, amely a Vizitációk könyve címet viselte. Minden útja több évig tartott, az utolsóról már nem tért vissza. Negyedik vizitációs útján, az indiánok között, egy szegényes, kicsi falu kápolnájában halt meg 1606. március 23-án,  nagycsütörtökön, ahova kívánságára vitték, amikor rosszul lett. 1679-ben IX. Ince pápa boldoggá, 1726-ban pedig XIII. Benedek pápa szentté avatta.