Rohanó világunkban egyre nehezebben tudunk ünnepelni. Mivel rengeteg dologgal foglalkozunk, mindennel csak felszínesen kerülünk kapcsolatba, nincs időnk elmélyülni. És idővel nemcsak időnk nincs, hanem szinte már képesek sem leszünk rá. Pedig az igazán nagy dolgok megéléséhez idő kell. Meg kell állni, meg kell nyugodni. Mai zaklatott életünkben ez olykor lehetetlen kihívásnak látszik. A kereszténységnek mégis van reményt hordozó igazsága ilyenkor is és éppen húsvét ünnepe, az ünnep tartalma ad számunkra vigasztalást, reményt, erőt.

Isten ember lett Jézus Krisztusban, közénk jött, itt élt a földön és mindenben osztozott velünk. A csodák és az időnként nagyszámú hallgatósága ellenére élete egyáltalán nem volt könnyű. A csodákat másokkal tette, a hallgatóság pedig elhagyta, hogy nagypénteken majd azt kiáltsa: „Keresztre vele!” Jézus keresztútja, amelyet végigjárt, legalább annyira zaklatott és zajos volt, mint a mi mindennapos életünk, amelyet nem egyszer mi is keresztútnak élünk meg.

A húsvét üzenete azonban nem áll meg nagypénteknél, Jézus halálánál. A keresztény ember hiszi, hogy Jézus feltámadt, és tapasztalja, hogy Jézus él! Örök érvényű, az egész történelmet átható esemény az, amely húsvét hajnalán történt. Jézus feltámadása valódi értelmet tud adni életünknek, amely oly sokszor célt vesztettnek, üresnek tűnik. Jézus győzelmének fénye beragyogja az egész történelmet még akkor is, ha gyakran a sötétség látszik uralkodni világunkon. Mert bár a történelemben időnként inkább nagypénteknek, a szétesésnek, a kudarcnak az idejét éljük, de a hívő keresztény ember mindig megtapasztalhatja – ha homályosan is –, hogy Jézus már győzött a világon és megfeszítve úrrá lett rajta. Ő azonban olyan úr, aki nem a hatalmának súlyát érezteti velünk, hanem azt a szeretetet kínálja nekünk, amelyről Szent Pál apostol azt mondja, hogy nem szűnik meg soha. A húsvét tehát arra hív minket, hogy hittel lépjünk be a feltámadt Krisztus közösségébe és a tőle kapott erővel tartsunk ki, sőt növekedjünk a szeretetben és így építsük az ő országát, a szeretet civilizációját.