|
|
DR.
KERÉNYI LAJOS: MICSODA KARÁCSONY...
|
Ady Endre megjárta a bűnök éjszakáit. Nem
volt boldog. Vergődött. Szíve az égiek felé
vonzotta. Harmóniára vágyott. Zsenijével
tudta, hogy mi az igazi boldogság titka. Egyik karácsonyi
versében így énekli meg:
"Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna tiszta szívből
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni."
De jó volna kibékülni! Istenem, mily sok a
boldogtalan ember, a kirekesztett! De sokan nem örülnek ezen
a karácsonyon!
Micsoda drámák történnek a
kórházi osztályokon! Az egyik főnővér
szomorú hírt közölt. Az idős betegeket nem
akarják hazavinni. Sőt egyre több öreg
családtagot beutaltatnak. Ők már
nemkívánatosak a karácsonyfa mellett. És
ráadásul - folytatta a főnővér - egyre
növekszik a halandóság.
Igen, mert sokan nem bírják elviselni a
kirekesztettséget, és feladják. Nem lesznek
öngyilkosok - csak egyszerűen meghalnak.
|
|
|
