- Nem ezt kérdeztem. Mi a helyzet a temperamentumoddal, heveskedéseddel, türelmeddel? Ezekkel mindig gondod van, nem?
És hogyan jössz ki a pénzeddel – mindig minden csak neked kell? És milyen könyveket olvasol? Mit nézel a TV-ben?
- Ne vágd ezt is a fejemhez! Vagyok olyan jó, mint mások a gyülekezetben.
- Bocsánat, azt hittem, hogy azt kéred, legyen meg az akaratom. Ha ezt tényleg így gondolod, akkor csiszolnom kell rajtad és e szerint cselekednem.
- Igen, természetesen. Tudom, vannak problémáim. Miután emlékeztetsz, eszembe jut egy pár dolog.
- Nekem is.
- Eddig ezeken nem sokat gondolkoztam, de azért szívesen megszabadulnék tőlük. Őszintén szólva, szívesen lennék szabad.
- Jó. Most, hogy előbbre jutottunk, dolgozzunk együtt! Biztosan lesznek győzelmeink: Büszke vagyok rád.
- Igen Uram, de nekem még be kell fejeznem ezt az imádságot. Ma ez sokkal több időt vesz igénybe, mint általában szokott.
- Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
- A kenyérért nem kell imádkoznod. Csak segítene, ha fogynál.
- Ez már mindig így lesz? Kritizálsz? Csak teljesítem vallásos kötelességemet, és egyszer csak úgy hirtelen megjelensz, és a gyengeségeimre emlékeztetsz!
- Az imádság veszélyes dolog. Kihívást intéz. Kérdéseket tesz fel. Ezáltal teljesen más ember lehetsz. Inkább szeretném nyomatékosabbá tenni: Tarts ki az imádságban! És hogyan folytatódik?
- (Szünet) Merjem továbbmondani?
- Mit nem mersz elmondani? Mitől félsz?
- Már most tudom, mit fogsz nekem mondani.