Olaszországban, a Garda-tó melletti Desenzanoban látta meg a napvilágot 1474. március 21-én. Igen fiatalon árva maradt, elveszítve szüleit és egyetlen nővérét is. Hamarosan belépett Szent Ferenc harmadik rendjébe. A fiatal lányok nevelésének gondolata egy 1497 nyarán történt látomásától kezdve kezdett megérni lelkében. 1516-ban Bresciaba költözött, 1524-ben a Szentföldre zarándokolt, majd 1525-ben rész vett Rómában a Szentéven, hogy elnyerje a jubileumi-búcsút. VII. Kelemen pápa magánkihallgatáson fogadta. Oly nagy hatással volt rá szent egyénisége, hogy Rómában akarta tartani. Angéla azonban érezte, hogy Bresciában még nagy feladat vár rá, s erről a pápát is meg tudta győzni. Szent Orsolya oltalma alá helyezve - ezért nevezték őket később orsolyitáknak - társaságot alapított 12 leánnyal 1530-ban Bresciában. Fiatal lányok nevelésére és imádkozásra helyeztek hangsúlyt életükben, az első években még szerzetesi ruhájuk sem volt - ezt pár évvel később a Szentszék nyomására kezdték viselni, de a klauzúra csak a közös imákon lett kötelező.
Hogy a gyermekekhez forduljon, és életét a keresztény pedagógiának szentelje, arra egy látomás adott alkalmat, amelyben 1506-ban részesült. Ezt a látomást a desenzanói templom mennyezetének freskója örökítette meg számunkra. Szülőföldjének tavánál egy helyet látott, melyről egy létra emelkedett egészen az égig. E létrán angyalok és leányok jártak föl és alá. Angéla ebből arra következtetett, hogy neki olyan művet kell létrehoznia, amely ehhez a létrához hasonlít.
Angéla 1540. január 27-én életszentség hírében hunyt el Bresciában. Sírja hamarosan zarándokhely lett, Borromei Károly bíboros sokat fáradozott boldoggá avatása érdekében. Mindazonáltal Angélát több mint 250 évvel a halála után avatták szentté, és még később, 1861-ben terjesztették ki ünnepét az egész Egyházra.