|
|
|
|
Mátyás király huszárja
|
Volt
Mátyás királynak egy huszárja a sok közül, akin nem tudott senki
kifogni. Büszke is volt rá Mátyás. Egyik alkalommal a Burkus mondja
Mátyásnak:
- Én bizony túlteszek a te huszárod eszén!
- Azt már nem!
- Hát fogadjunk!
S a két király fél országát tette igazának. Abban egyezkedtek, hogy a
huszár megy el a Burkus királyhoz a nagy próbára. Volt egy nagy hiba.
Burkus nem tudott magyarul, a huszár meg burkusul. A király ugyancsak
törte az eszét, amivel tőrbe csalja a huszárt. Megérkezik a huszár
Burkus dísztermébe. Keményen megáll és várja a következendőket. A
király jelekkel értekezik a huszárral. Jobb kezét felemeli és
hüvelykujjával egyet mutat. A huszár ugyancsak válaszol, és kettőt
mutat. Erre a király kitárja két karját. A huszár válaszol: felemeli
ökölbe szorított kezét. A király felemel egy nagy törvénykönyvet az
asztalról, a huszár erre hüvelyéből kivonja a kardját, és négyfelé vág
a levegőbe véle.
Ezzel megfelelt a király kitűzött három jelére, s győzött a huszár.
Tarisznyáját mindjárt arannyal tömték meg és hazabocsátották egy
levéllel, amit Mátyásnak küldtek.
Az örömmel olvassa a levelet, melyben Burkus üzeni: Jobb kezemmel
mutatok egyet, hogy egy Isten van. Ő kettőt mutat, hogy ne
felejtkezzünk meg a Szentháromság másik két személyéről sem. A másik:
Tárt karokkal mutatom: de kár, hogy a keresztények szétszórtan élnek. Ő
ökölbe szorított kézzel mutatja, hogy összetartsanak. A harmadik:
felmutatom a törvénykönyvet, amelyben az ország minden törvénye
foglaltatik. A huszár kivonja kardját, hogy ő karddal képes azt
megvédeni.
Mosolyog magában Mátyás.
- Nem hiszem, hogy ilyen egyre gondoltak ezek!
Kérdi a huszárt: hogy volt?
- Hát, felséges királyom, testemet-lelkemet kezedbe ajánlom,
beérkeztem, és a király mindjárt mutatja ujjával, hogy kinyomja az
egyik szemem. Azt már nem. Inkább én neked mind a kettőt, mutatom neki.
Majd két kézzel fenyegetődzött, hogy kidob. Erre én is ökölbe
szorítottam a kezem: gyere csak közelebb, összetörlek! Erre fog a
király egy vastag könyvet, hogy hozzám vágja. Én kihúztam a kardomat,
hogy felé vágtam. Erre a király megijedt, abbahagyta a fenyegetést, és
hazaküldött.
- Tudtam - felel mosolyogva Mátyás király.
|
|
|
