|
|
Mindent Isten nagyobb
dicsőségére! Loyolai Szent Ignác
|
Inigo
López de Loyola néven 1491-ben született egy baszk nemesi családban.
Gyermekkora óta dicső, lovagi jövőről álmodozott. Örömét lelte
fegyverforgatásban és a női társaságot is igen kedvelte.
1521-ben, Pünkösd vasárnapján Pamplona várának védelmében súlyosan
megsebesült. Egy ágyúgolyó eltalálta egyik lábát és az orvosok minden
tudománya ellenére a sérült lába rövidebb lett a másiknál. A lábadozás
alatt hosszú ideig otthon kellett feküdnie. Unalmában lovagregények
olvasásába szeretett volna kezdeni, de otthon csak egy Jézusról szóló
könyvet és Szász Rudolf: Szentek élete című művét találta. Először
kényszeredetten, később csodálkozva, végül pedig lebilincselve falta a
betűket.
Felépülésére Ignác teljesen a művek hatása alá kerül. Betegágyában sokat
töprengett a döntésről, a helyes életútról. Isten és a világ csodálatos
harcot vív benne. "Mi lenne, ha én is megtenném azt, amit Szent Ferenc
és Domonkos tett?" Majd újból erőt vesz rajta a harci dicsőség és
asszonyi kegyek vágya. Lelkének ebben a hullámzásában teszi meg
életének egyik döntő fölfedezését. Később, már kifinomult szívének
elmélyült ismeretével, maga írta le a történteket: "Ha világi
gondolatokkal foglalkozott, kedvét lelte bennük, de amikor belefáradva
elhagyta ezeket a gondolatokat, száraznak és elégedetlennek érezte
magát. Amikor viszont arra gondolt, hogy mezítláb megy Jeruzsálembe,
nem eszik mást, mint füveket, és minden más szigorú dolgot megtesz,
amit a szenteknél látott, nemcsak addig vigasztalódott meg, amíg ezeken
gondolkodott, hanem utána is elégedett és vidám maradt... Lassacskán
elért odáig, hogy felismerje a különbséget azok között a szellemek
között, amelyek felkavarták: az egyik a démoné, a másik Istené. Ez volt
első megfontolása az isteni dolgokról". A lélek ezen különös
gyötrődését, vágyak tisztulását mi is felfedezhetjük magunkban.
Elhatározta, hogy felgyógyulása után vezekelni indul Jeruzsálembe.
Végülis nem jutott messze: egy Manréza nevű kis város melletti
barlangba
vonult vissza, ahol majdnem egy egész évet töltött el. Ezalatt érett
meg a betegsége alatt kezdődőtt lelki gyötrelem: Ignác új emberként
távozott. Hivatását abban látta, hogy az embereket segítse. Amit a
saját lelki tapasztalataiból megoszthatónak vélt, azt elkezdte leírni.
Így született meg a Lelkigyakorlatos könyv magja, amely később nagy
segítségére volt abban, hogy átformálja a világot.
|
|
|
