Tizenhetedik jelenés: 1858. április 7. (szerda)

Mivel Bernadett előző nap szentgyónáshoz járult, mindenki arra számított, hogy a barlanghoz fog menni. Csak úgy, mint máskor, egy égő gyertyát tartott bal kezében, jobbjával a lángot védve a széltől. Az elragadtatás ideje alatt ujja 15 percig beleért a lángba. A jelenlévő dr. Douzous semmilyen égési sebet sem tudott megállapítani és meg volt győződve arról, hogy Bernadett tényleg látott valamit. Ezután az eddigi leghosszabb megszakítás következett be a jelenésekben.

Tizennyolcadik és utolsó jelenés: 1858. július 16. (péntek)

Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén Bernadett újra késztetést érzett, hogy a barlanghoz menjen. Este 8 órakor ment oda. Időközben a hatóságok lezárták és palánkokkal elkerítették a barlangot és környékét. Bernadett Lucile nagynénjével együtt letérdelt a Gave patak túlsó partján. Rövid ideig elragadtatásba került, úgy, mint pár hónappal azelőtt. Amikor ezután feltestték neki a kérdést, hogy kapott-e valamilyen választ a Szűzanyától a kérdéseire, nemmel felelt, de azt is hozzátette, hogy még soha nem látta ilyen szépnek a Hölgyet. Amikor a polgármester lezáratta a barlangot és annak környékét, az emberek kérték Tarbes püspökétől, hogy nyittassa meg azt, az így válaszolt: “Csak a császár jogosult arra, hogy kinyittassa a barlangot. Lássuk, ki erősebb: Szűz Mária vagy a császár?” Eugénie császárné kérésére III.Napóleon császár ismét megnyittatta a forrást...

Ezek után Bernadett tovább élte megszokott életét, növekedett hitben, szeretetben és napi feladatait hűségesen elvégezte.