|
|
|
Dr. Kerényi Lajos: Vajon milyen karácsonyunk lesz?
|
Szegény,
Istentől, Jézustól megfosztott magyar testvéreim, akik hagyják magukat
és anyagimádók, ösztönfigurák lettek, amikor ünnepelni kellene
idétlenkednek. Számukra a külsőségekben merül ki az ünnep. Fenyőfát
ugyan vásárolnak, de az marad csupán fa,
értelmezés nélkül. Alatta , mellette Jézusnak semmi jele nem látható.
Loholnak, napokat töltenek el vásárlással. Lelkiség sehol. Egyesek
közülük betévednek az éjféli misére, de nem Jézust, a közénk jövő
Istenfiút ünnepelni, hanem mert - ahogyan egy közülük mondta nekem -
ott olyan jót lehet sírni, mert éneklik a Csendes éjt.
Majd aztán következik az evés, ivás. A hit nélküli emberek ezt nevezik
a karácsony legnagyobb örömének. Jézus nélküli karácsonyt ünnepelni
árulás, értelmetlen hiábavalóság.
A karácsony Jézusnak, Isten Fiának születési ünnepe. Azt üzeni, hogy
vendégünk szeretne lenni: lelkünk vendége, családunk és magyar
nemzetünk vendége.
Hogy ne kelljen szégyenkeznünk sem Jézus, sem testvéreink előtt, és
hogy szeretett, félrevezetett, jóakaratú magyar testvéreink
megsejthessék karácsony igazi mélységét, két jó tanácsra érdemes
odafigyelni.
A szent napokban aranyozzuk be környezetünk lelkivilágát! Ne
idegeskedjünk! Nyugodtan, derűsen végezzük többletfeladatunkat. Így
kialakul bennünk bizonyos lelki elegancia, ünnepélyes finomság. És
testvéreink, akikkel Jézus azonosítja magát, megsejtik bennünk a
Megváltót. Kérve kérem: a családok találjanak egymásra! Férjek,
feleségek! Tessenek megölelni egymást! Tessenek kibékülni és a
gyermekek lelki sebeit bekötözni. Ott, azon a szent estén.
Még egy kérés. Teremtsünk minél többször csendet, tanuljunk meg
odafigyelők lenni. És akkor a Szentírás olvasásakor, a gyönyörű
karácsonyi szertartásokon biztos, hogy észrevesszük Jézus jelenlétét és
drága mosolyát. Ez biztosítja lelkünk békéjét és igazi örömét. Ezt
kívánom nektek, drága magyar testvéreim. Izaiás remek szavaival fejezem
be:
"Közülünk ki lakhat együtt az örök Izzással?”
Aki igazságban jár, és igazat beszél.
Aki megveti a zsarolással szerzett nyereséget,
és elhárítja kezével a megvesztegetést.
Aki befogja fülét, hogy ne halljon vérontásról,
és behunyja szemét, hogy ne lásson gonoszt.
Mindig lesz neki kenyere, és vize el nem apad."
(Iz 33, 14-16)
|
|
|
