|
Dr. Kerényi Lajos: Új esztendőben, új szívekkel
|
Új
esztendőben új szívekkel szeretnők dicsérni Jézust énekekkel. Szívből
énekelni csak az tud, aki boldog. Mikor boldog egy ember? Új év
kezdetén stílusos ezt kérdezni. Válasz: ha gazdag a lelke. Ha felül tud
emelkedni a vegetáció, a túlélés, a kincs-hír-gyönyör ezer visszahúzó,
egyoldalú kínálataitól. Ezt a tudomány, a művészet, a szeretet és a
természetfeletti által érheti el. Lépjünk be az igazi fejlődésbe, ami
nem zár ki semmi értéket, nyitott a teljes lét felé, és szabadon kíván
szárnyalni - hazugságoktól és félrevezetésektől mentesen - a végtelen
felé is. Két súlyos gátló tényezővel találjuk szembe magunkat itt édes
hazánkban. Az egyik az anyagelvűség, a másik a liberalizmus. Ezek
ideig-óráig elkápráztatnak, de mert féligazságokat tartalmaznak,
előbb-utóbb rettenetes csalódásokat okoznak.
Az anyagelvűség zászlajára tűzi megmásíthatatlan dogmáját, miszerint az
anyagi lét, és maga az anyagvilág elég az igazi, boldogító fejlődéshez.
Próbál anyagi jólétet teremteni, és ezt jól teszi, de Istent, a
természetfelettit, a kegyelmi életet szinte teljesen kihagyja, sőt
elgáncsolni igyekszik még a követőit is. Ez az igazi arculata. A baj
ott kezdődik, hogy ezt hazug módon letagadja, hogy saját érdekeiért a
tömeget megtévessze.
Emlékszem, a háború utáni években, mint kis piarista egyetemista
hozzájutottam olyan röplapokhoz, melyeket a győzni akaró, anyagelvű,
kommunista, Rákosi-rendszer terjesztett. Kottás, szent énekek voltak
rajta Szűz Mária dicséretével és a felirattal: Szavazz ránk, katolikus
magyar! Élheted vallásos életedet, támogatunk. Amikor aztán hatalomra
kerültek, szinte még az írmagját is igyekeztek kiirtani annak, ami
szent, ami isteni, ami vallás. Hazugság övezte az egészet, mert
mondogatták: az alkotmány biztosítja a vallásszabadságot, közben a
hittanítás, a keresztelések, a szentségi házasságkötések a
megfélemlítések miatt lassan elmaradtak. Üldözték a vallásos
családokat, üldöztek minket, papokat. Közben módját keresték, hogy
minket, papokat mézes-mázos szavakkal beszervezzenek az ún. béke-papi
mozgalomba. Ezt magam is többször átéltem. Amikor zsarolni akartak, a
sok-sok kihallgatás során ígértek fűt-fát, hogy támogassam őket. Nem
kell mást tennem, "csupán" jelentéseket tenni más papokról, közéleti
emberkékről, figyelvén őket. Egyszer aztán nagy felháborodásomban
a három nyomozó tisztnek (ezredes, őrnagy, százados ültek velem
szemben) ezt mondtam: Kérem, most valóban őszintén válaszoljanak: az
anyagelvű baloldalnak nemde az a fő célja és törekvése, hogy Istent és
a vallást teljesen kiiktassa a társadalomból és az emberek lelkéből?
Most kérem a választ. Összenéztek, aztán kissé zavartan mondták: De
igen. Ezt válaszoltam: És önök el tudják képzelni, hogy én annak a
szekérnek lelkes tovatolója legyek, ami a halálos ítéletemet viszi, meg
az én keresztény, ezer éves magyar népem halálos ítéletét? Hát nem.
Inkább vállalok börtönt, félreállítást. Rettenetes letaroló munkát
végeztek negyven év alatt. Kereszténység- és magyarság-cafatok maradtak
csak nyomukban. És ez még mindig nem volt elég. A tájékozatlan és immár
az anyagba belesorvasztott nép nyolc évre újra az anyagelvűeket
választotta. Ha nem fordult volna a vezetés pár éve, sok egyházi
iskolát be kellett volna zárni, mert gazdaságilag tették működésüket
lehetetlenné, úgy kedvesen, mosolyogva. Ezek tények. Íme, az
anyagelvűség igazi arca. Ilyen tények után engem már nem lehet
félrevezetni. Drága magyar nép! Annyi sok becsapás után lehet, szabad-e
még hinni az anyagelvűség ígéreteinek?
Most pedig a liberalizmus veszedelmeire szegezzük kritikus szemünket.
Mindenkor minden kereszténynek meg kell birkóznia azokkal a hatalmas
szellemáramlatokkal, melyek magától értetődően keletkeznek, variálódnak
a heterogén világban. Az első keresztényeknek a hellenizmus és a görög
filozófia jelentette a legnagyobb kihívást. A mai keresztény számára az
elkeresztényelenedés több, mint három évszázada gyűrűződő veszedelme a
tét. Egy gondolkodó így értekezik erről: "A XX. század azt az
ideológiai harcot élte át, melyben a keresztényellenesség és az
ateizmus közös nevezőjén a profán polgári és a marxista erők a
kereszténységtől elvitatták igazi humanista indíttatását és tartalmát,
és azt puszta ámításnak, alacsonyabbrendű humanizmusnak nyilvánították.
Pedig éppen az ellenkezője igaz. A szakralitástól (szentségtől) és
transzcendenciától megfosztott humanizmus, mai igazában álhumanizmus,
az embert saját érdekeinek áldozatává teszi. Ez az eltorzult humanizmus
napjainkban megint ébredez, hiszen a liberalizmus, mely ma ránk zúdul,
ezt tűzi zászlajára. Tagadja a keresztény szellemiség azon alapvető
princípiumát, mely szerint az ember Isten gyermeke, Isten képére és
hasonlatosságára formálódott. Így alakul ki az álhumanizmus önromboló
dialektikája. Meghirdeti e liberalizmus a jelszót: Jólét és gazdagság.
Szabadon küzdhet érte mindenki. Aki lemarad, az az ő baja. Hogy van
sánta, kis tehetségű, sokgyerekes, becsületes, úgy kell neki. Mert
istentelen az eszme, hát embertelen is."
Nem kell Jézus a megváltáshoz. Meg kell tanulni magunkat megváltani.
Tanítják is igen drága pénzen kicsiktől kezdve minden korosztálynak, az
ún. tréningjeiken. Szegény, drága magyar nép. És amikor gyász éri,
gyógyíthatatlan beteg lesz, csalódik, magányba zuhan, akkor e díszes
ideológiák magukra hagyják. A te dolgod, Istent, Jézust elvették tőle,
hát öngyilkol, depresszióba vagy kábítószerbe szédül.
Ó, te szegény összezavart nép, akit már oly sokszor félrevezettek
ugyanazok, mert megfosztottak hitetektől és magyarságtudatotoktól! Merj
már végre szabadon dönteni igazi fejlődésed és boldogságod mellett!
Vajon boldog lesz-e az új évünk? Minden évforduló, minden névnap, vagy
évad-kezdés szigorúan elénk döbben, és kertelés nélkül szinte
kényszerít: DÖNTS! Válassz! De jól! Nehogy megbándd! Házastárs
választásakor, élethivatás vagy világnézet eldöntésekor nagy távlatokra
is figyelj. Légy körültekintő! A "nem döntés" is döntés. Ne keseredjünk el! Vannak ám még Magyarországon Jézus által fémjelzettek, akik valóban a
nép igazi javát szolgálják, akik életükkel példaként állnak előttünk,
bizonyítják, hogy a kereszténység nem halt ki népünkből. Nem lehetünk
egykedvűek, nem lehetünk közömbösek. Előttünk egy nemzet sorsa áll!
|
|
|